Előszó
Részlet a könyvből:
A természet leghatalmasabb fegyvere a Földön a levegő; forrása minden változásnak, eszköze az enyészetnek, de egyszersmind anyja minden életnek.
A levegő hordja a gőzzel...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A természet leghatalmasabb fegyvere a Földön a levegő; forrása minden változásnak, eszköze az enyészetnek, de egyszersmind anyja minden életnek.
A levegő hordja a gőzzel telt felhőket messze el a tengerektől, hogy itt folyókat, patakokat teremtsen; - lemossa velők a bonthatatlannak látszó sziklákat, éppen úgy, mint a felkorbácsolt tenger hullámainak segedelmével ledöntögeti a hegymagasságú partokat, elmossa a terjedelmes földségeket. Ö csavarja ki helyéből az őserdőt is, és szítja a tüzet, a lobogót úgy, mint a láthatatlant: a korhadást, amely minden életet eltemet.
De ugyan ő készít új partokat, új hegyeket az előtte futó homokból ; életet ad fűnek, fának s lélegzését tartja fenn féregnek és -állatnak. Halottaiból ébreszti a természetet.
Ki számlálná meg, mennyi természeti tünemény leli a levegőben támadásának feltételeit? Ki mondaná meg, mennyi erő működik közre az ő módosításán is? Mert a levegő nem valami egynemű, állandó, változatlan anyag, nem elem, mint a régiek képzelték; hanem megszámlálhatatlan különnemű részecskék keveréke, amelyek maguk is szüntelenül változnak, majd fogynak, majd ismét szaporodnak; mert mindenütt, amerre jár s mindenkor, ha valamit elkövet, maga is megérzi, a levegő, a küzdelmet; mindenütt magával ragad valamit, de ott is hagy a fogából.
Vissza 
