Terra

Előszó

Részlet a könyvből:

"A hatalmas, átlátszó kupola alatt sorban kigyúltak a fények. Először a kicsi, fehéren ragyogó színpadot világították meg, majd egyre szaporodtak és sokasodtak a fényadó testek. A sárgás árnyalatok mellé zöld, piros, kékes reflektorok is csatlakoztak. A nézőtér kényelmes, puha üléssoraira foltokban hullott a más és más színű fény.
A kupola, mely a város mellett emelkedő hegy oldalában épült, egyetlen, gigantikus méretű fényforrássá vált. A felhőkig ontotta a világosságot, elhomályosítva maga körül mindent. Messziről csillogó ékszer volt az éjszaka tenyerén.
A Város már kiterjedt az egész bolygóra. A légkörben szétszóródott a fény; a közeli mesterséges égitesteken élők csak hirtelen kiteljesedő, világos foltot láttak a Városnak azon a pontján. A felhők majdnem szikráztak a kupola fölött.
A berendezések egymásra hangolódtak, az összműködés elérte felső fokát. A rejtett hangszórókból lassú, dallamos, érzéki zene kúszott elő, befonta a kupolatermet, kiáradt az előcsarnokokba, a parkolókba. A sötét égbolton feltűntek az első, hangtalanul lebegő aeroszok; a parkoló fölé érve kigyúltak keresőreflektoraik, majd az áttetsző gömbök lassan a talajra szálltak.
Színes fényreklámok vetültek a Város fölé. A távközlés minden csatornáján egyetlen hír áramlott. Ugyanaz a hír különféleképpen megfogalmazva jutott el az agyakba." Vissza