Testvértüzek

Előszó

Ezerkilencszázhuszonhat.
A megyeri dombok között, könyörtelenül tüzö nap alatt nyolcezer magyar cserkész gyűlt össze az első Nemzeti Nagytáborba. A kedvezőtlen természeti viszonyok, a sok nehézség ellenére diadalmas tanúbizonysága ez a tábor a magyar cserkészet akaraterejének, töretlenvonalú munkájának. Az arénában délutánonkint színielőadások, esténként filmbemutatások folynak. Koszter atya, a magyar cserkészszínpad nagymestere vezeti a produkciókat. Van színdarab-bemutató és szavalóverseny is. Az előadások kedvesek, a szavalók kitűnőek, de a versenybírák szomorúan tapasztalják, hogy a színdarabok, versek, jelenetek naponkint ismétlődnek s van olyan produkció, amelyet tíz-tizenöt csapat mutat be. Nincs anyaga a magyar cserkészszínpadnak, nincsen verse a szavalónak.
Ezen segíteni kell! - ezzel válnak el a magyar cserkészirodalom munkásai a megyeri két hét után.
Ezerkilencszázharminchárom.
A gödöllői erdőkben, mezőkön huszonötezer cserkész adott találkozót a negyedik, nemzetközi Jamboree-ra. Huszonötezer fiú a világ minden tájáról, dánok és ausztráliaiak, franciák és fokföldiek, japánok és egyiptomiak. Minden szín felcsillan, minden nyelv felcsendül itt. Tizenkétezer magyar fiú gondoskodik arról, hogy a külföldiek a „Boldogság Jamboree"-jának nevezzék a világtáborozást, amikor ezernyi szép emlékkel szívükben hazafelé indulnak. Vissza