Tett 37.

Előszó

Jó néhány évvel ezelőtt szenzációszámba menő esetet repített világgá a sajtó: a körülmények szokatlan összejátszása következtében az emberi környezettől távol, vadon felnőtt gyermeket találtak. A gyermek feltehetően csecsemőkorában került a vadonba, ahol - furcsa véletlen - nem pusztult el, hanem alkalmazkodott a természet nyújtotta feltételekhez. A tíz-tizenkét éves gyermek, amikor visszakerült az emberi civilizációba, állat módjára viselkedett: félt az emberektől, nem ismerte a ruhát, bőre is alkalmazkodott a mostoha körülményekhez, nyers táplálékot fogyasztott, a húst is nyersen marcangolta szét. De főként és elsősorban: nem tudott beszélni. Hónapok, évek elteltével - számos szakember gondoskodása következtében - lassan mégis "hozzászelídült" az emberi civilizációhoz, de soha nem tanult meg beszélni; mivel megtalálása pillanatáig nem hallott emberi beszédet, így nem alakulhatott ki artikulációs bázisa. Az emberi hang hiánya egész életére meghatározta a gyermek további fejlődését. Mint ez a ritka példa is igazolja, ahhoz, hogy az ember normálisan fejlődjék és éljen, rendkívül sokféle külső és belső ingerre van szüksége, amelyeket érzékszerveivel felfog, idegrendszerével feldolgoz, s ennek megfelelően alakítja egész magatartását. Hogyan történik mindez? És vajon a világról felfogott és alkotott képünk "reális" kép-e, vagy esetleg megcsalnak csodálatosan felépített és működő érzékszerveink, s a már "megtanult" dolgok? Képesek vagyunk-e érzékelni olyan ingereket is, amelyekre nincs érzékszervünk, de valahogyan mégis tudomást szerzünk róluk. De hogyan? Ezeket a problémákat tárja az olvasó elé ez a mellékletünk, s így mintegy megalapozza, bevezeti idei további mellékleteinket, amelyek külön-külön foglalkoznak majd az ember vizuális és auditív világának problematikájával, valamint az agy és a tudat, a beszéd kérdésével. Így külön-külön is egy-egy érdekes témakörre, egészében pedig az emberi lét talán legemberibb oldalára igyekszünk rávilágítani, tanulságos, érdekes olvasmányt ajánlva olvasóinknak. Vissza