Sztalingrád

Előszó

Részlet a könyvből:
Itt volt Gnotke.
Szürke novemberi nap volt és August Gnotke ásót tartott kezében. Nyolc méter hosszú volt a gödör, két méter széles és másfél mély, Gnotke, Aslang, Hübbe, Dinger és Gimpf most végezték rajta az utolsó simításokat. Gnotke őrmester, Aslang törzsőrmester, Hubbe és Dinger őrvezető és Gimpf közlegény semmiben sem különböztek egymástól; nem viseltek se vállparolit, se semmiféle rangjelzést s kezük és arcuk is éppen olyan volt, mint egyenruhájuk, úgy festett, hogy nagyon régen lehetett kéz, arc és egyenruha. Készen voltak az utolsó ásóvágással is. Hubbe és Dinger, Gnotke és Gimpf megfogtak egy-egy saroglyát. Molzdulataik lassúk voltak, de egyik követte a másikat, egyetlen felpillantás vagy szünet nélkül. Miután az ásókat leszúrták a kidobált földhányásba és a saroglyákat felvették, elkocogtak onnan és eltűntek a párában. Ez a Klecckajától keletre elterülő vidéken történt, abban a kanyarban, amelyet a Don Klecckaja és Vertjacsi közt alkot a 376-ik gyaloghadosztály körletében. Balfelől, vagyis nyugaton a Don hömpölyögette lefelé első, jégszürke, téli takaróját s hátuk mögött és kétnapi járóföldre kelet felé, megint csak a Don volt, amely itt egész ívet ír le és a Donon túl ugyancsak kétnapi járóföldre kelet felé folyt a Volga és a Volga mellett feküdt sztalingrád. Itt voltak a frontnak a Dopnra támaszkodó, északi szárnya. Elől és hátul, jobbra és balra, lábuk alatt és fönn a levegőben arcvonal volt. Vissza

Fülszöveg

Sztalingrád szinte mágikus szó lett a világ legnagyobb háborújának történetében. Ez jelentette a nagy fordulatot. Itt torpant meg a vér, tűz és halál áradásából torlódó hullám, itt állt meg a szertelenbe száguldó diadalmenet. Innen kezdték visszafelé forgatni a háború borzalmas filmjét.
Sztálingrád egy halálraítélt város és egy hadsereg regénye. A modern hadviselés, a gépháború, az akna és bombaháború, a pincékben, földüregekben rothadó test és lélek félelmes erejű éposza. Gigászi erők, mérhetetlen távolságok, roppant tömegek mérkőzése egymással, pusztító gépek szertelen hatalmával és a mostoha természet zordságával, de közben megrázóan érezteti a roppant vihar sodrába került ember egyéni tragédiáit. Maga a történet a 6. német hadsereg lassú megsemmisülése, a Donkanyarban történt orosz áttöréstől a végső vonaglásokig, Sztalingrád romváros borzalmakban Dante poklát fölülmúló pincéiben. A világtörténelem harmadik nagy visszavonulásának - az elsőt Xenofon irta meg az Anabázisban, a másodikat Tolsztoj a Háború és Béké-ben - s egy egész nagy hadsereg sündisznó-állásának rémkrónikája.
Idegtépően izgalmas események sorozata első sorától az utolsóig s egyben éppen olyan klasszikus kivetítése a mostani világromlás legjellegzetesebb hadviselési formájának, a katlanháborúnak, mint az első világháború után Erich Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan című regénye az akkori lövészárok háborúnak volt. Egyben valóságos előképe Budapest ostromának, a világtörténelem eddig legpáratlanabb emberi szenvedésének legmegrázóbb dokumentuma. Olyan könyv, amelyet mindenkinek el kell olvasnia. Vissza