| A FEJLŐDÉS. | |
| A fejlődés gondolata. Történelmi gondokozásunk alapja. - Milyen az irodalomtörténet a fejlődés gondolata nélkül? | 1 |
| Szerves fejlődés és szellemi fejlődés. Az ember kettős természete | 2 |
| A szerves fejlődés. | |
| Biográfia. A szerves fejlődés kategóriái adva vannak az egyes ember történetében | 3 |
| Társadalom-biografia. Az életrajz kategóriáit kiterjeszti és a társadalomra alkalmazza. - Renaissance-történetírás | 4 |
| Historia literaria. Az életrajzi kategóriákat tárgyakra alkalmazza. Könyvek életrajza | 5 |
| Eszme-biografia. Winckelmann. - Herder és a népszellem. - Romantikus kultúr-biografia. - A "történelmi iskola" organizmus-hite. - Ez átkerül az irodalomtörténetírásba. Gervinus, Toldy | 6 |
| Az organikus és a dinamikus gondolat. Az organikus gondolat kizárja a hatás fogalmát. Recepció. Gundolf Shakespeare-je | 9 |
| Az egyes ember életrajza. Az individuum mint organikus egység: Gundolf Goethé-je | 11 |
| A korszak életrajza. R. Huch. - Stílus-individuumok: Wölfflin, Strich. - A korszak-életrajz megszakítja a történelem folytonosságát | 13 |
| Az irodalom életrajza. Az irodalom mint individuum. - Életkorok. - Az újjászületés misztériuma. - Gervinus és Toldy. - A kultúra mint individuum: Spengler | 17 |
| Összegezés. - A historizmus ellen. - Az organizmus gondolat biológiai, ahistorikus eredetű. - Csak egyes ember történetében alkalmazható | 22 |
| Szellemi fejlődés. | |
| Idő és folytonosság. - Tökéletes organizmus helyett végtelen folytonosság: a fejlődés gondolatának klasszikus és romantikus formája | 24 |
| A haladás. Baco irodalomfölfogása. - Querelle des anciens et des modernes. - Leibniz. - Rousseau: a szellemi fejlődés nem haladás. - Kant | 25 |
| Hegel. A szellem fejlődése. A tudat fejlődése. - Hegel filozófiatörténete. Hegel esztétikája | 27 |
| Hegelista irodalomtörténet: Rosenkranz. Hehn. - Erdélyi János és az irodalmi tudalom | 29 |
| Historizmus. Miként alakult ki Hegel nyomán a szellemi fejlődés fogalma? - Hegel gondolatai a történeti gondolkodásban | 31 |
| A folytonosság. A múlt tovább hat a jelenben. - Vierkandt. Troeltsch | 32 |
| A tudatosság. Burckhardt. - Irodalmi tudat. Négyesy László, Horváth János | 33 |
| Az individualizmus. Nietzsche | 34 |
| Az absztrakció fejlődése: Wundt, Cassirer. Kultúrpesszimizmus. Az absztraháló betű veszedelme. Az írásellenes Nietzsche. - Az irodalom tárgyfogalma viszonyfogalommá lesz. - Goethe: Weltliteratur | 36 |
| Összegezés. - Az irodalmi alapviszony. - Ennek szellemi fejlődése | 42 |
| A FEJLŐDÉS FOKOZATAI. | |
| Korszakosztás helyet lépcsőzetes fölépítés. - Dilthey, Wundt | 46 |
| A SZÓHAGYOMÁNY | |
| Iratlan irodalom | 48 |
| Alakuló szöveg. | |
| Az élőszó. Társadalmi szerepe az abszolut írástalanság korában. - Primitív közösség a beszéd és az elbeszélő, a szó-jel és a jelölt tárgy, a nyelvi kifejezés és a gondolati tartalom között. - A szó hatalma. Névmágia. Oratio recta. - A primitív gondolkodás hajlamos a szószerint való szövegrögzítésre | 48 |
| Szövegrögzítés. Az irodalmi "mű" kezdete. - A szóbeli szöveg fluktuál; csak pillanatnyilag realizálódik: az emlékezetre van bízva; elválaszthatatlan az emlékező embertől. - Alakuló szöveg. - Nincs címe. Kezdő szavak mint az írástalan szöveg címe | 50 |
| Szövegállandóság a szóbeliségben. Írástalan segédeszközei: a gesztus, a kötött forma, a ritmikus előadás | 51 |
| A szóhagyomány stílusa. A szövegrögzítés szempontjából magyarázódik. Alliteráció és variáció. - A próza nyelve és költészet nyelve. A különbség eredetileg az emlékezetszerű szövegrögzítésben van. - "Költészet" a jogban | 53 |
| Személytelen szerző. | |
| A szerző előadó. Az iratlan mű elválaszthatatlan az előadótól. - Az előadó eltakarja a szerzőt | 56 |
| A személytelen szerző. A névtelenség. - A szellemi tulajdon fogalma még ismeretlen | 56 |
| A személytelen szerző qualitásai. Sokfelé járt, tapasztalt, szavahihető, hűségesen reprodulálja a hagyományt. - A hitelkeltés formulái: a bizony-képlet, forrásokra hivatkozás. - Az igazság ősforrása. Az egyes hirdetője a személytelen hagyománynak. Epikai hitel | 58 |
| Jelenvaló közönség. | |
| Jelenvaló közönség. A közönség természetes határa. - Az irodalom ősfenoménje: A chorus. lőadó és közönség egysége. - Refrain. - A közönség keletkezése | 61 |
| Az előadó és a közönség viszonya. Az érthetőség. A közönség megszólítása. A figyelemkeltés ormulái | 65 |
| Összegezés. Szóhagyomány az irodalom alatt: népköltészet. - Szembeállítás a "műköltészettel". - Népköltészet individuális eredete. Szóbeli és kéziratos irodalmiság a modern irodalom korában | 68 |
| A KÉZIRAT. | |
| Írás és irodalom | 70 |
| Állandósuló szöveg. | |
| Az írás. Szövegrögzítés. Absztrakció | 70 |
| Epigraphia. A primitív írásmű. Anyaghoz és helyhez kötött. A jel és a jelölt tárgy differenciátlan gysége. A tárgy maga beszél. Nincs szerző. A lapidáris latin nyelv | 71 |
| Az epigraphia átalakulása. A betű és az anyag elkülönülnek egymástól. - Illuminált kéziratok. A ű azonos a kézirattal | 74 |
| Hieratikus írás. A kezdő írástudás exkluziv jellege. Az írástudás és a latin nyelvűség. - A középkori egyház vallása az írástalanokhoz van szabva: személyes jelenlét, személyes folytonosság Krisztus és az Egyház között, szóbeli kijelentés. A pásztor és a nyáj | 76 |
| A profán írás. A vulgáris nyelvű irodalom. Az "írásbeliség felújulásának kora". Kódexirodalmunk keletkezése. | 79 |
| Az írás-olvasás formáinak átalakulása. Pergament és papiros. - Az individuális beszéd másolása. - A vulgáris nyelv leírva komikusan hat. Hallott nyelv. - Hangos írás és hangos olvasás. A fölolvasás. - Milyen volt eredetileg a hangos olvasás? "Cantare vel lelgere". - A diktálás. Nyomai a stílusban. Az írás elnémulása | 80 |
| A kézirat-másolás. Mindig több kéziratpéldányra lesz szükség. A mű differenciálódik az esetleges kézirat-példánytól. A tömeges kéziratmásolás közeledik a könyvnyomtatáshoz. Állandósuló szöveg. - A változatok három tipusa: a szóhagyomány, az egyes-másolás és a diktálás útján való sokszorítás. "Kézirat-kiadás" | 86 |
| A cím. A szóbeliség figyelemkeltő és berekesztő formulái átszármaznak az írásra. Incipit és xplicit. - Az először előforduló név mint cím. A végcím eredete. - A szerzőtől való állandó cím és másolótól eredő változó cím. - Az évszám | 91 |
| A szöveg-philologia. Szóbeli szövegek írástalan korrekciója. Írásbeli szövegek régi gondozása. - A szövegphilologia a könyv tulajdonságait: az állandó szöveget ülteti át a kéziratokra. - Kezdetben nincs különbség eredeti és másolat között | 95 |
| Szerző személy. | |
| A szerző és előadó ősi egysége differenciálódik | 98 |
| A kézirat másoló. A szóbeli előadó jogutóda. - Önhatalmúan beavatkozik a szerző munkájába. Elnyomja a szerzőt. - A felológus a szerző pártján áll | 99 |
| A szerző kibontakozása. Alázatosság. A szerző önmagát kisebbíti. Felszólítás a munka kijavítására. Imakérelem. Az unszoló barát. Tudatos névtelenség. A név kezdőbetűje. Burkolt névemlítés: akrosztichon, telesztichon. A névemlítés mentségei | 102 |
| Szerző személy. Individuum: a "legkisebb". - A név még a közösségre mutat. Gyűjteményes kéziratok. - A szerző qualitásai: olvasottsága, hivatkozás a forrásokra, hűséges reprodukció, írni-olvasni tudás. - A kéziratmásoló fölmagasztosul a skolasztikában | 109 |
| Közeli közönség. | |
| Hallgató közönség és olvasó közönség. A fejlődés áttekintése. - A közönség individualizálódik. A közönség elvontabbá lesz. - A közösségtől a társadalom felé | 115 |
| Akusztikai stílus és vizuális stílus. Három tipus: a) emlékezetszerű szóbeli előadás, b) hangos fölolvasás, c) halk maga-olvasás. - A fölolvasó szerepe. - Belső hypokrizis. - Az akusztikai hatás művészete. - A próza-regény keletkezése | 118 |
| Közeli közönség. Életközelség. - A mecenás. - A dedikáció | 126 |
| Osztály-irodalom és lokális irodalom. Egyházi irodalom. Lovagi irodalom. - A lovagi pártfogás és z írói szolgálat. Transcendens viszony. - Nadler elmélet | 130 |
| Összegezés. "Kézirat gyanánt". A kódexirodalom tovább él a nyomatott irodalom alatt; néphagyomány. - Az irodalmi viszony formái összefüggenek a gondolkodás egyetemes formáival. - kéziratos irodalom formái a festészetben: sokoldalú kép. Eredeti és másolat. A festő lázatossági formái. Iskola. Mecenás és donator. - Kézírás és a középkori világnézet | 133 |
| A KÖNYV. | |
| Állandó szöveg. | |
| A technikai külsőre vagy a szellemi lényegre tartozik-e a könyvnyomatás fölfedezése? | 137 |
| A kézirat öröksége. A könyv eleinte utánozza a kódexet. Gutenberg kézirathamisító? - Kézirat és könyv. A kéziratos irodalom tovább él a könyvnyomtatás mellett. - Kéziratos jelenségek a nyomatott irodalomban: levélforma, verses levél, napló stb. Kazinczy és Goethe | 137 |
| A publicitás. A példányszámok rohamos növekedése. A kéziratos irodalom és nyomtatott irodalom elkülönül egymástól. - Akik vonakodva lépik át a nyomtatás nyilvánosságának küszöbét. - A "kibotsátás" mentségei: az unszoló barát, névtelenség, alázatossági képletek. Momus és Zoilus. Élénk ellenérzés a lírai vers, levelek, naplók és az önéletrajz kinyomatása esetében | 140 |
| Állandó szöveg. Az állandó szöveg csak fokozatosan alakul ki. Régi nyomtatványok változatai. - A szöveg-philologiai feladatai változnak. - Az állandó szöveg teszi az irodalmi művet individuummá. - Az állandó szöveg és a mű végső tökéletessége. Versengés a maradandó tökéletes műalkotásért. Absolutum és Végtelen | 145 |
| Cím, évszám és előszó. A kiforrott szöveg-individualitás jelei. - A könyvcím fejlődése: tárgyias, allegorikus és szimbolikus könyvcímek. - Az előszó. - A mű tudatosságának jele. A kulisszák mögé vezet. A naiv olvasó idegekedik. - Romantikus öntükröződés. Előszó könyv nélkül. Romantikus irónia | 148 |
| A fejlődés útja: humanizmus és reformáció. A humanizmus fölfedezi: vagyis kinyomatja az antik irodalmat. Idegenkedés a könyv publicitásával szemben. Erasmus mint publicista. - Amilyen a könyv a társadalmi életben, olyan a Biblia a vallásos életben. Biblicizmus. - Középkori laikus mozgalom. - Devotio moderna. - A reformáció. Luther biblicizmusa. Írástalan és írásos vallásosság. A reformáció már eleve a nyomatott könyvre épít. - Az ige könyvvé lett: kanonikus állandó szöveg és végtelen publicitás. A könyv publicitása a szellem immanenciájához vezet. Az írástudás vallásos követelmény. Az író himnusza. - Ellenreformáció. Pázmány. Index | 153 |
| A fölvilágosodás. Az igazság csak publicitás által nyer világító erőt. - A racioanlizmus írásfejlesztő hatása. - A szenzualizmus írásellenes magatartása. Deizmus. - A pietizmus. A prédikátort kirekeszti. A magános olvasás. Fejlettebb írásbeliséggel járó fokozott individualizmus s vallásos immanencia. - Az irodalom autonóm szellemi hatalommá nő. - A humanitás ügye lesz. páczai, II. József | 163 |
| Nemzeti irodalom. Írástudás és irodalom a nyelvtől függetlenül a nemzeti individualitás kritériuma lesz. - A fölvilágosodás íráskultusza szükségszerűen nemzetivé fejlődik. Irodalom az irodalomért | 168 |
| Irodalmi nyelv és nyelvújítás. A beszélt és írott nyelv elkülönülése. - Alakuló szöveg és alakuló nyelvegység. - Látható nyelv és papiros stílus. - Nyelvújítás | 171 |
| Irodalmi pseudo-klasszicizmus. Öncélú szépirodalom. - Az öncélú irodalom első életkora. önyvekből származik. - Népiesség ellen. - Neohumanizmus. - Goethe az irodalmi seudo-klasszicizmus ellen | 174 |
| A romantika. Az öncélú irodalom második életekora. - Román és romántos. "Könyvek kora". - Kazinczy a magyar romantika útegyengetője. - Progresszive Universalpoesie. Hermeneutika. Fordítás. - Biedermeier. Az irodalom elpolgárosodása. Almanach-líra. Szoba-költészet. Konversations-Lexikon és Divatlap. - Széplélek és irodalmi tanulmányutazás | 176 |
| Idő-sajtó. Könyv a klasszikus, a folyóírás a romantikus-forma. - Daimon és Tyché. - Az idősajtó térhódítása és endogén fejlődése. - Belső elkülönülés a könyvtől: élő papirosindividuum. - A szerkesztő kialakulása. A novella. - Az interjú. - Az irodalmi kritika. - Romantika-ellenes realisztikus újságírók. - Irodalomtörténet és sajtótörténet | 181 |
| Írás-ellenes és irodalom-ellenes erők. A középkortól Rousseau-ig. - Goethe írásellenes világnézete. Klasszicizmus. - Wagner és Nietzsche. - Az irodalmi népiesség és az írástudatlanság. Kétféle népiesség: fölülről és alulról tanyai iskolák által. - Naturalizmus rodalom-ellenes magatartása. Szakítás az irodalmi hagyománnyal. - Az öncélú irodalom-eszme lassú kihülése. - Az irodalomtörténet irodalomkívüli szempontokat keres és a szellemi élet örténetévé lesz | 186 |
| Szerző személyiség. | |
| A szerző és a közvetítő. A közvetítő lassú elnémulása. A könyvnyomtató mint a kéziratmásoló jogutóda. Tudós nyomdászok. - A nyomdász előszava. Nyájas olvasó | 194 |
| A szerző önállósulása. A szerző neve. Az anonymitás ellen. Írói nevek. - Az önérzet. - Az állandó szöveg emeli az önérzetet. Öntudat: tudás a halálról és múlandóságról. - Balassa halála. - Az önérzet attributumai: monumentum aere perennius. - Dícsérő versek. Panegyrikus életrajz. - Összes művek. - Önéletrajz. Ez összefügg az összes művek kiadásával. - Goethe múlandóság-tudata. - Irodalom: harc a múlandóság ellen | 195 |
| Személyiség. Személy és személyiség. - A "személyiség fölfedezése". Ez az írásbeli források bőségétől függ. Az írásbeliség historizál. A tudatos historizálás | 207 |
| Az eredetiség. A fejlődés fokozatai: a szóbeli előadó szavahihetősége. - A kódex-másoló. Tradició. Szerző, író és másoló író. Szabad fordítás. - Könyv eredetiség: ki írta a kinyomtatott kéziratot. A fordító elnyomja az eredeti szerzőjét. - Renaissance és reformáció. A fordított és eredeti munka elkülönülése | 209 |
| A költött tárgy. A költött tárgy individuális eredetű. - A költészet és valóság szétkülönülése. - A költő rossz lelkiismerete. - Az önigazolás érvei: bizonyító formák. Forrásokra hivatkozás. Erkölcsi tanulság. Utánzás. Klasszikus minták utánzása. Természetutánzás. A költői ingenium. Genie és original | 213 |
| Magánosság és szerepjátszás. Magánosság és eredetiség. Novalis. - Az individualizmus fogsága. Növekedik a megváltást keresők száma. - Magánosság a társaséletben. - Szerepjátszás, mint a magánosság ellentéte. - Az öntudatnak, az eredetiségnek, a zsenialitásnak, a magánosságnak és a nyilvános szerepjátszásnak legfőbb szintézise: a szellemi vezér | 219 |
| Távoli közönség. | |
| A könyvkiadás gazdasági alapjai. Három tipus: a mecenás, a praenumeráció és a kiadó | 223 |
| A mecenás és a dedikáció. Az író és mecenás közötti viszony fejlődése. Három fokozat: a. személyes alárendeltség. Hűbéri viszony, - b. irodalmi alárendeltség. Kereskedelmi viszony. - Humanisták mint a hírnév hivatásos kereskedői. Növekvő szabadság. - c. Baráti szövetkezés. A mecenás személytelenedik: akadémiák, pályadíjak. A szimbolikus dedikáció: az ideális olvasót jelöli meg | 224 |
| A praenumeráció. Az előfizető a főúri mecenás polgárosodó utóda. Kezdetleges irodalmi viszonyokra jellemző. Kedvez a folyóiratnak. Kifejlődik az idő a sajtónál és fennmarad a"szerző kiadása" esetében | 228 |
| A kiadó. A kiadó a nagyközönség képviselője | 229 |
| Quantitativ fejlődés. Az egyes olvasó elvész a tömegben. Növekedik a távolság író és olvasó között. Az író csak önmagának ír. Optikai csalódás: a névtelen olvasó eltűnik az irodalomtörténet számára. Távoli közönség | 230 |
| Qualitativ fejlődés, az olvasó individuális szabadsága. - A közönség atomizálódik | 233 |
| Az összetartó tényezők. Az író két lelke: a szerző és az olvasó. Az olvasókat az írókban ismerjük meg. - Az írók termékenysége összefügg a sietve olvasással. Gyorsírás és gyors olvasás. Sajtó. - A színház-közönség és az irodalmi közönség. Az irodalom primátusa. rögtönzés, súgó, könyvdráma stb. | 234 |
| Siker és divat. Összetartozó tényezők. A siker feltétele: a szerzőben erősebb az olvasó mint az író. - A divat utánzáson és egyéni különülésen alapszik. - A siker és divat rövidéletű | 237 |
| A szellemi vezetés és követés. Az íróból indulnak ki az összetartozó tényezők. - Az író mint szellemi vezér. - Passzív és aktív vezérek. - Irodalmonkívüli tényezők az irodalomban. - A közönség csatlakozási készsége. - Személyi kultusz: a koszorú, a gyászvers, a nekrolog, reliquiák, szöveg-kánon | 238 |
| A szellemi vezetés eszközei. Az irodalmi program. - Vezérszavak. - Folyóírás. A folyóiratok életjelenségei. - Az irodalmi barátság. A barátság formái: szentimentális, klasszikus és romantikus barátság. - A generációs összetartás | 243 |
| Goethe: Faust | 249 |
| Utószó | 251 |
