Hogyan éljünk?

Fülszöveg

"Az egyetemi tanulmányokat nem lehet megkerülni, mivel az alternatíva a munka lenne. De mit tanuljunk? És milyen perspektívát nyújt, ha így döntünk? Nem mintha hiányozna belőlünk az érdeklődés. Legszívesebben olyasmivel foglalkoznánk, ami a zenével kapcsolatos. Szeretünk énekelni, van egy minőségileg, és Ernestine néni jóvoltából mennyiségileg is jelentős lemezgyűjteményünk, szeretjük a zenét. Szívesen énekelnénk egy együttesben, de nincs elég vér a pucánkban, és valószínűleg nem is vagyunk elég tehetségesek.
Szívesen járnánk együttesekkel turnézni. Díszletmunkásként, hangtechnikusként, vagy valami ilyesmi. De nem ismerünk senkit. Ha nem tudjuk, mihez kezdjünk magunkkal, el kell menni az egyetemi tanácsadóba.
- Mi érdekel? - kérdezi egy kecskeszakállú diák fémkeretes szemüvegben.
- A nők! - válaszoljuk. A diák nevet.
- Ezzel mind így vagyunk. Úgy értem, miben vagy tehetséges?
- Tudok énekelni.
- Akkor miért nem próbálkozol a zeneakadémiával?
- Hm, inkább nem.
A tanácsadó pacázó golyóstollal gyűrűket rajzol egy lapra. Kintről tálcák zörgése, hangzavar, palackok csörömpölése hallatszik be a menzáról.
- Semmi sem érdekel?
- Azt azért nem mondanám.
A gyűrű a lapon lassan, végtelenül lassan csigaházzá alakul át. A tanácsadó cigarettát sodor magának. Szégyenlősen elnézünk mellette.
- Csak egy tippem van - mondja végül. Művészettörténet. Ott vannak a legszebb nők. De ne engem hibáztass, ha semmi jó nem sül ki belőle."

Thomas Glavinic
1972-ben Grazban született, Bécsben él. 1998 óta jelennek meg írásai. Már első kötete, a Carl Haffners Liebe zum Unentschieden, nemzetközi elismerésben részesült: az év legjobb regényének választotta a Daily Telegraph.
2001-ben a Der Kameramörder című könyvéért német krimidíjat kapott. Magyarországon a legújabb, Hogyan éljünk? (Wie man leben soll) című szatirikus regényével mutatkozik be.
Átlépni a felnőttkor küszöbét nagy megpróbáltatásokkal jár. A regény főhőse, a 87 százalékos leragadó, 10 százalékos vállvonogató és 3 százalékban rámenős Charlie (Karl) Kolostrum, 16 évesen lép a történetbe. Felvértezve különböző jó-rossz tanácsadókönyvek ajánlásaival vág neki az élet fontos dolgainak (szex, egyetem, flipperezés, stb.), de saját - a kabaré határát súroló - kalandjai sokszor ellentmondani látszanak a tanácsoknak. 32 éves koráig gyűjtött életbölcsességeit ezennel átnyújtja az olvasónak.

"Ne feledjük: ha egy jól megtermett, pofaszakállas, aranyláncot viselő férfi áll az ajtóban és megkérdezi, azok vagyunk-e, akik vagyunk, legszívesebben nem lennénk azok, akik vagyunk."
Charlie Vissza