Thomas Mann összes novellái

Előszó

CSALÓDÁS

Bevallom, ennek a különös úrnak a beszéde teljesen megzavart és attól tartok, még most sem leszek képes a szavait úgy visszaadni, hogy másokra is olyan hatást tegyenek, mint énrám akkor este. Lehetséges, hogy ez a hatás az idegen férfi leplezetlen őszinteségéből származott.
Két hónapja, egy őszi délelőtt lettem rá először figyelmes. A velencei Szent Márk-téren csak kevés ember járt akkor, de a tarka épület-csodáról, amelynek meseszerű körvonalai és arab ékítményei gyönyörű tisztasággal váltak ki az égboltozat enyhe kék hátteréből, a tenger felől szálló könnyű szélben zászlók lengedeztek ; a templom főkapuja előtt egy fiatal lány kukoricát szórt s a galambok minden irányból sebes repüléssel, óriási rajokban gyűltek köréje. Páratlanul derűs és fenkölt szépség volt ebben a látványban.
Ekkor találkoztam az ismeretlennel és most, hogy írok róla, rendkívül világosan látom magam előtt. Alig középnagyságú férfi volt, gyorsan, meggörnyedve járt, háta mögé tett két kezében a sétabotját tartva. Fekete keménykalapot, világos nyári felöltőt, sötétcsíkos nadrágot viselt. Nem tudom miért, angolnak néztem. Lehetett úgy harmincéves, de talán ötven is. Arca borotvált volt, orra kissé vaskos, szürke szemeiben fáradt pillantás, szája körül állandóan értelmetlen, kissé bamba mosoly. Csak néha nézett maga körül fürkészőn fölhúzott szemöldökkel, aztán megint a földre pillantott, valamit motyogott magában, megrázta a fejét és mosolygott. így rótta csökönyösen a templomteret. Vissza