Ezt sem én írtam

Fülszöveg

Az író, könyvéről:
"Régi meggyőződésem, hogy a múzsa homlokcsókjára ölbe tett kézzel, avagy kézbe tett öllel várakozni egyaránt ostoba időtöltés. A múzsa is csak nő, ugyebár, következésképpen sosem fogja rossz néven venni, ha szerelméért teszünk is valamit. Például ha mi magunk csókoljuk homlokon. Hadd írjon ő helyettünk - mi pedig nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk: kérem, nem én írtam, ezt sem én írtam.
Az én múzsám egyébként a százkarú - és száztollú - Sívára hasonlít, lévén az én múzsám: a többiek. Pályatársaim, költők, írók, filmesek. Elevenek és holtak, merész ifjú kísérletezők és megsüvegelt öregek, a jelen jelesei (és elégségesei), valamint a múlt nagy hírű klasszikusai. Ami ez utóbbiakat illeti, egy részük külföldi lévén, parodizálásuk egyszersmind fordítóik parodizálására is alkalmat szolgáltatott. Kell-e mondanom, hogy nem tudtam, de nem is akartam ellenállni ennek a kísértésnek?
Mint ahogy nem álltam meg azt sem, hogy ezután az "Így fordíttok ti" után egy "Így forgattok ti"-t is ne biggyesszek a könyv végére. Ha e - természetesen nem általam írt - filmekben netán ráismernének bizonyos filmrendezői, avagy forgatókönyvírói iskolákra, nagyon kérem, ezt semmiképpen ne tekintsék a véletlen művének!
Kor- és honfitárs kollégáimról egyébként négy éve, "Nem én írtam" című paródiás kötetem fülszövegében ezt írtam: "Számos jeles írónk bánatomra hiányzik e gyűjteményből. A tollam eddig valahogy nem akaródzott reájuk állni. Erőltetni meg nem szabad az ilyesmit, abból nem sülhet ki jó. Talán. Majd. Egyszer."
Örömmel jelenthetem, hogy e mulasztásaimnak legalábbis egy részét sikerült pótolnom. Hazai írói arcképcsarnokunk - sajnos - még így sem teljes; ám erre megint csak azt mondhatom: talán, majd, egyszer.
Addig is jó szórakozást irodalmi "karinthkatúráim" újabb csokrához+" Vissza