Tiranai lepel

Előszó

Ízlelgetem a lehetőségeket, mi lenne, ha elhatalmasodnék mint rádiós moderátor, vagy még inkább jól fizetett médiaisten és panaszfal, amilyen például Albán úr. Mit mondanék két felvilágosult telefonáló között, talpig tiranai lepelben melegedve?
Hát ezt mondanám. A csapból is folyik a panasz, hog yönök, igen tisztelt, és méltán elvetemült jobboldali magyar állampolgárok nem igazodnak el az adórendszereben. Még a kevésbé árvalányhajas újságok is áttkinthetetlen útvesztőnek nevezik az adótörvényt, pedig eddig szívesen nyalták a fenekünket, nem is voltunk hálátlanok érte. De a kormányzat most el van keseredve, hovatovább sírással küszködik, mert ismételten azt kell tapasztalnia, hogy hiába egyszerűsíti, hiába teszi kristálytisztán áttekinthetővé az adórendszert (is!), a lakosság felelőtlen része a sötétben tapogatózik, csorog a piros-fehér-zöld nyála az ölébe, és a Horthy-rendszer visszasíró tekintettel bámul a semmibe, hogy akkor mit kell majd befizetni, mikor kell befizetni, kinek kell befizetni, és így tovább. Közben persze azon jár az esze, hogy vajon miféle kedvezmények járnak. A válasz egyszerű: semmilyenek. Az emberek többsége ezt elégedetlen és kitörő örömmel veszi tudomásul. Gondolkozzanak el azon, milyen romlott világ az, ahol a konzervatív törpe kisebbség csak a saját zsebére tud gondolni, miközben a kedvükért a benzin árát is nevetséges mélységekbe nyomtuk! Az égetően fontos tennivalókat félretéve nekünk még mindig ezzel a táltosszemlélettel kell bozótharcot vívnunk, miközben átlátszó tüllruhájában köröttünk lejti erotikus táncát a megváltó reform. Csakhogy örökké elcsúszik a lefagyott, rámás csizmás állampolgári hülyeségen! Egyébként az adó is meg lesz adóztatva, mint a pinty! A nagy adóbefizetőket nem fogja olyan mértékben sújtani az adó adója, mint a búsmagyar, szittya kisadózókat, akik csalnak összevissza, hogy kivarázsoljanak az állam zsebéből néhány nyomorult forintot. Abból aztán Árpád-sávos polgári pajzsot vásárolnak, azon emelik vállra Viktorukat, hogy pogány szertartással megkoronázzák! De arra várhattok picinyeim, hogy a Duna befagyjon, mert télen is fűtjük alulról!
Na, ehhez szóljanak hozzá! Tessék, most lehet telefonálni!

Fehér Béla Vissza

Fülszöveg

Hát hányadik éve nyögünk már e miatt a borzalmas alak miatt, ezt mondja meg, aranyos Albán Úr! Hogy a szegény nyugdíjasnak úgy kell lepergetnie a kevések napjait, hogy bármikor jöhet az Orbán Viktor, és akkor elvesz mindent, amit egy élet dolgos munkájával. Engem nem érdekel, hogy másoknak jobb lenne, ha ő kormányozna, sőt az igazat megvallva, kecses kis Albán Úr, az sem érdekelne, ha nekem jobb lenne. Valahogy megszoktam már ezt a rosszabbul élést, drága Albán Úr, szerintem már egész jól is csinálom az elmúlt évtizedek rutinja végett, azt azonban nem akarom, hogy az Orbán ott vihorásszon a Parlamentben a korona körül. Én az egész politikál azt a részt szeretem a legjobban, amikor a választások estéjén pont kiderül, hogy megint leszavazták, és lehet kacagni a szomszédokkal, hogy na, az Orbánt mindjárt viszik a hátraujjú kabátban az őrök, hogy reggelig kaparja a falat. Ezek nagyon vidám pillanatok, csak sajnos elég ritkán vannak, és eltelik közöttük rengeteg év, amikor csak a gond meg a nyomorúság szakad az emberre, meg az árak, amelyek egyre gyorsabb ütemben. Vissza