Tiszából a Dunába folyik a víz

Egy népdalvetélkedő dalaiból/Kézirat

Szerkesztő

'Bodor Anikó: Tiszából a Dunába folyik a víz ' összes példány

Kiadó:
Kiadás helye:	Zenta
Kiadás éve:	1978
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	298 oldal
Sorozatcím:	Zentai füzetek
Kötetszám:	8
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 14 cm
ISBN:

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Tartalom

Előszó
A kezdő- és zárósor nem azonos
Az anyósom olyan tiszta
Megdöglött a bíró lova
Megdöglött a bíró lova
Árokparton kacsatojás
Tarka farkú fecske
Kis kertemben viola
Azt mondja a torma
Házunk előtt folyik el az árok
Esik eső az eke szarvára
Pri presporkom, pri tychom Dunajku
Túlsó soron esik az eső
Túlsó soron esik a dara
De jó volna soká élni
Nem szánt-vet az égi madár
Alkonyodik, még sincs este
Akármerrül fúj a szél
Ha Dunárul fúj a szél
Egyszer mentem Párizsba
Nincsen pénzem, de majd lesz
Pirosalma csutája
Kiszáradt a bodzafa
Amott sötétellik
Sétál a kubikás
Mén a magmosó mán
Sétál a kubikos a kanális parján
Sárgarépa icike, parányi
A szilágyi halastó
Ucca, kutyám, ne tüdő, ne tüdő
kék ibolya, ha leszakajtanálak
Ördög bújjon, babám, a te tüdődbe
Esthajnali csillag ragyog
Sáros papucs az ágy alatt
Piros alma telelőre
Fecském, fecském, édes fecském
Fecském, fecském, édes fecském
Szentmiklósi dombok alatt
Megdöglött a bíró lova
Páros galamb rászálott a vetésre
Ez a kislány úgy éli világát
Elmehetek én már
Sert, bort, kocsmárosné, megadom az árát
Széles a Duna, magas a partja
Üdvöz légy, áldott légy verebélybot
Sír a mezei pacsirta
Udvaromon hármat fordult a kocsi
Barna kislány kiáll a kiskapuba
Sárga kukoricaszár
Lefelé folyik a Tisza
Szivárványos az ég alja
Kishegyesi kertek alatt
Diófán csörög a szarka
Esik eső a Dunáról
Piros alma telelőre
Zavaros a Tisza vize, nem tiszta
Hosszú farkú fecske
Kaszárnya, kaszárnya
Elveszett a lovam
El köll menni katonának messzire
Édesanyám picike kis udvara
A kezdő- és zárósor azonos
Kis ambitusú kezdősor
A második sor magasabb az elsőnél
Lefelé folyik a Tisza
Erre gyere, ne menj arra
Sárga lábú kis pacsirta
Októberba rukkolnak a katonák
Árok, árok, de mély árokba estem
Házunk előtt folyik el egy halastó
Katánkórót minden szél megtépázza
Kocsmárosné, adjon bort hitelbe
Kékre van az égalja meszelve
Barna kislány kiment a harctérre
Ha lemegyek én a rétre aratni
Kitették a koporsót az udvarra
Esik eső, sár-víz van a faluba
Már minálunk learatták az árpát
Jaj, de széles, jaj de hosszú ez az út
Szép a rózsa háromnapos korába
Százados úr, ha felül a lovára
Szépen szól a fülemüle hajnalba
Kaszárnya, kaszárnya
Kocsmárosné, hallja
Csütörtökön este
Csütörtökön este
Vadkörtefa fehéret virágzik
Fekete a kökény, fehér a virágja
Elmegyek, elmegyek, vissza se nem jövök
Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok
Barna kislány, jól meggodnold a dolgot
Szánt az eke, izeg-mozog a járom
Két nyárfa közt kisütött a holdvilág
Üssön meg babám, a ménkű
Piros almát nem jó kétfelé vágni
Szolgalegény meztéláb ment szántani
Jaj, de szépen harangoznak hajnalba
Én is voltam valamikor valaki
Új a kocsim, vasaltatni akarom
Járás, járás, szép moholi járás
Telecskai templom tetejére
Sej, rózsa, rózsa, piros bazsarózsa
Szépen úszik a vakácsa a vízen
Le, le, leégett a parti kaszárnya
Szép horgosi leány, mikor hozzád jártam
Szépen úszik a vadkácsa a vízen
Az én lovam nem eszi a zabot
Az én rózsám grenadin ruhája
Piros pántlika a harisnyám kötője
Sötét vándorfelhők vándorolnak az égen
Haragusznak rám a gombosi lányok
Lehullott a vadrózsafa levele
Kávét ittam, megsütöttem a számat
Boslo nem je pismo isz Peste u Pailok
Búza, búza, búza, búza, de szép tábla búza
Nyergelik a kis pej lovam az útra
Tegnap vótam tenállatok
Sárga lovam az út mellett
Fülemüle, kis pacsirta
Az én babám betegágyába fekszik
Összefolyik a Kiskőrös a Dunával
Nem füstöl a szegedi gyár kéménye
Nincs édesebb a bánáti dinnyénél
Jaj, jaj, jajajajaj, jaj annak a kislánynak
Házunk előtt folyik el a halastó
Este későn nyolcat ütött az óra
Két nyárfa közt besütött a holdvilág
Édesanyám, eresszen el a bálba
Este, este, szép holdvilágos este
Este van már, sok csillag van az égen
Ez a vonat most van indulóba
Jaj, de sáros a zentai köves utca
Zenta város kővel van kerítve
Ez a falu léccel van kerítve
A kiskertem körül van ibolyával
Tiszta búza ki sem hányta a fejét
Két nyárfa közt besütött a holdvilág
Házunk előtt van egy magos eperfa
Házunk előtt áll egy nagy eperfa
Anyám, anyám, édes-kedves anyám
Este van, este van
Mén a nap lefelé
Béres vagyok, béres
Madárka, madárka
Árok, árok, de mély árok
Élet, élet, betyár élet
Jaj, de beteg vagyok
Összeveszett a pipa a zacskóval
Kaszálják a bogojai rét alját
Ismered-e, babám, azt a magos nyárfát
Már minálunk kidobálták az este
Kinn a réten lekaszálták az árpát
Nagy ambitusú kezdősor
Esik eső, esik eső a kaszárnya falára
Megvert engem az anyám, de nem tudom mért
Fütyül a masina, gyorsan ki az állomásra
Szép a páva, mert aranyos a tolla
Gyalog megyek én el, mindenhova elérek
Két nyárfa közt, két nyárfa közt besütött a holdvilág
Jaj, de sokat arattam a nyáron
Nincsen széle a mostani kendőmnek
Barna legény hova hajtod az ökröt
Harangoznak pirospünkösd napjára
Lementem a rétre füvet kaszálni
Volt énnekem édesanyám, de már nincs
De szeretnék tölgyfa lenni az erdőben
Huszár vagyok, nem pocsolyakerülő
Hét csillagból van a Göncöl szekere
Harmatos bazsarózsa levele
Állok, állok a templom előtt egyedül
Beteg a szeretőm, betegágyba fekszik
Jaj, de széles, jaj, de hosszú selyemkendőmnek rojtja
Borozdáról-borozdára száll a dalos pacsirta
Túl a Tiszán, túl a Dunán van egy magas eperfa
Viszi a víz, viszi a szép zentai rétet
Szép Zentába kiöntött a kanális
Két sorjába száll a vadlúd a réten
El kell menni katonának messzire
Kék pántlika a harisnyám kötője
Sej, édesanyám, eresszen el a bálba
Sej, édesanyám, fodros szoknyát varratok
Jaj, de szépen esik az eső
Ennek a barna lánynak sarkon van a háza
Ennek a Bözsikének sarkon van a háza
Túl a Tiszán csikóslegény vagyok én
Hervadj rózsa, ha leszakajtottalak
Nem idevaló születés vagyok én
Megy a kocsi, porzik az út utána
Esik eső, sáros lett a nagyutca
Kisangyalom, ha megmuntál szeretni
Édesanyám akkor kezdett siratni
Katonának kell menni a legénynek
Kis kertet kerítettem a tóba
Kirukkolok a kaszárnya elébe
Elvágtam a hüvelykujjam, folyik piros vérem
Temetőbe van egy új sír, rajta virág koszorú
Sej, haj, aki legény, jöjjön velem kaszálni
Akácfa, akácfa, de magos a teteje
Utca, utca, szép zentai utca
Fölszállott a kakas a meggyfára
Fecskemadár szállott a vasútra
Telecskai gyásztemető dróttal van kerítve
Alig várom, hogy a nap lenyugodjon
Homokos, kavicsos a mi házunk eleje
Fekete zsindelyes a mi házunk teteje
Fekete a kökény, fehér a virágja
Elszárad a tőke a szüret után
Sírt az édesanyám, mikor születtem
Vékony héja van a piros almának
Tizenhárom fodor van a szoknyámon
Harangoznak este későn nyolc órát
A faluba megszólalt már a harang
Barna menyecske, adjon isten jóestét
Sej, haj, harmatos a bazsarózsa levele
Rászállott a fecske a vasútra
Szárnya, szárnya, szárnya a fecskének
Istenem, istenem, vajjon mi lelt engem
Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom
Mikor engem a főorvos vizitált
Ha felmegyek a zágrábi hegyekbe
Szép Zentába befügyül a gyorsvonat
Esik eső, ugatnak már a kutyák
Ha mégegyszer húszesztendős lehetnék
Markós Zsófa szobájába lámpa ég
Fecske madár rászállott a vasútra
Barna kislány ablakánál jó estét, jó estét
Jó módja van a bakának, nincsen semmire se gondja
Jó dolga van a bakának, van kvártélyos kosztja
Jó bort iszok, diófával tüzelek
Új a kocsim, vasaltatni akarom
De sajnálom, amit cselekedtem
Utca, utca, de bánatos utca
Te meg cigány, húzzad a nótámat
A moholi templomtorony de magos
Doroszlai templomtorony de magas
Az éjszaka nem aludtam félórát
Sej, haj, lemegyek az alföldre kaszálni
Sej, haj, egy asszonynak két eladó lánya
A zentai vasútállomáson
Kocsmárosné angyalom, angyalom
Tisza partján mandulafa virágzik
Kedves édesanyám, nehéz lehet magának
Ha elindult ez a gőzös, hadd menjen
Édesanyám, ha megunt ke' nevelni
A második sor az elsővel azonos
Mikor mentem Jeruzsálem felé, még a fák is sírtak
Fekete gőzös, jaj, de szépen robogott
A zentai kikötőbe áll egy hadihajó
Bemegyek a kaszárnyába fölnézek a polcra
Nem zörög a levél, ha szél nem fújja
Nem zörög a nyárfalevél, ha a szél nem fújja
Mikor mentem Szerbiának hegyes-völgyes határába
Kupuszini, kupuszini, kupuszini bíró ablakába
Nem messze van, nem messze van ide babám tanyája
Lekaszálták már a rétet, nem sárgul a virágja
Kanizsai nagy vendéglő föl van virágozva
Kapuszini templomtorony, jaj, de aranyos
Édes, kedves jó anyám, kísérjen ki a vasútra
Tisza felől, Duna felől jön egy fekete felhő
Ha bemegyek, ha bemegyek a zentai csárdába
Baja felé, Baja felől jön egy fekete felhő
Doroszlai templom mellett három ágú diófa
Ennek a kislánynak, ennek a barnának sarkon van a háza
Ennek a kislánynak, ennek a barnának dombon van a háza
Amott legel, amott legel, amott legel hat pejcsikó magába
Homokos a, kavicsos a kisangyalom tanyája
Búza, búza, búza, kerek tábla búza
Árpa, árpa, árpa, de szép tábla árpa
Márványkőből van a, márványkőből van a kisangyalom tanyája
Jegyzetek
Betűrendes mutató
Zárlatmutató
Szótagszámmutató
Községek és énekesek betűrendes mutatója
Tartalomjegyzék

Témakörök

Művészetek > Zene > Komolyzene > Zenei műfajok > Ének, énekkar > Népdal
Művészetek > Zene > Komolyzene > Kották > Dalok > Népdal

Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem