Tiszacsege

Előszó

Falum nevét valahányszor leírom, újságban olvasom, vagy a rádióban hallom, különös érzés kerekedik bennem; a másnak bizonyára semmit nem jelentő név, engem mindig nosztalgiával tölt el. Gyermekkorom kedves emlékei: a Tisza lágy füzesei, a Hortobágy tikkadt, agyonperzselt tája, az első tavaszi zápor után támadt földillat, a csordakavarta poros nyáresték, disznóperzseléskor rőtfényű téli reggelek s emberek, gyermek szemmel mindig öregnek, fáradtnak látott, munkából haza baktató régi emberek jutnak eszembe. E műben is erre a tájra és azokra szeretnék emlékeztetni, akik az országnak e talpalatnyi helyén küzdöttek a létért s hősiesen helyt álltak a történelem nagy viharaiban.
Falunk a történelem során soha nem volt igazán jelentős esemény színhelye, mégis engem régóta foglalkoztat a gondolat, hogy összegyűjtsem a múltjával kapcsolatos adatokat. Ez a gyermekkori vágy ösztökélt arra, hogy végig járjam az országos, a nyíregyházi, a debreceni, a miskolci és egri levéltárakat s az ott talált adatokat, valamint az öregek és saját emlékadataimat is felhasználva megírjam falunk, Tiszacsege történetét. Elgondolásomat valósággá segített megérlelni az a nagy érdeklődés, mellyel a Csege történetével kapcsolatos előadásaimat falum népe kísérte, nem utolsó sorban pedig a község vezetőinek e dolgozat megjelenésével felmerült kiadásokra felajánlott anyagi támogatása, amelyért ezúttal is köszönetet mondok. Vissza