Tiszaigar

Fülszöveg

A Néprajzi Múzeum munkaközössége 1949-ben olyan falumonográfia készítéséhez fogott hozzá, amely egy település történetét néprajzi eszközökkel vizsgálva a kezdetektől eljut egészen a vizsgálat idejének koráig. A munka júniusban indult a Néprajzi Múzeum tizenkét, a Néprajzi Intézet egy munkatársa bevonásával. Balassa Iván 1951-ben az Ethnographia című folyóiratban már a következőket írhatta a tiszaigari munkaközösségről: "A kitűzött feladatokat megoldotta, céljait megvalósította, a tiszaigari kiállítás megnyílt, a tiszaigari monográfia elkészült." A gyűjtött anyagból "Tiszaigar, egy proletárfalu története" címmel kiállítás nyílt 1950. december 10-én.
A kézirat 1951 decemberében állt kiadásra készen: mintegy 25 ív szöveg és két ív illusztráció. A megjelenése politikai okok miatt mégis évtizedekre elakadt. Az összegyűlt anyag a Néprajzi Múzeum Adattárába került.
1953-ban a változó politikai légkörben Kardos László a Horthy-korra és a felszabadulás utáni periódusra vonatkozóan újabb gyűjtéseket végzett. 1954-ben is heteket töltött Tiszaigaron. Az anyagnak azonban még csak a legépelésére sem került sor, mert Kardos Lászlót a Néprajzi Múzeum tudományos titkárává, majd 1956 nyarán főigazgatójává nevezték ki. Az adminisztráció, a tudományszervezés, a meginduló külföldi szakmai kapcsolatok ápolása minden idejét lekötötte.
És eltelt egy újabb évtized. Kardos Lászlót 1957-ben - 1956-os szerepe, benne a népi kollégiumok reorganizációja miatt - letartóztatták, hat évet töltött börtönben.
Már 1964-et írtunk, amikor elhatározta, hogy a néprajztudománynak ezt a nagy kollektív vállalkozását tető alá hozzá. A munka azonban újfent elakadt.
1978-ban, 60. születésnapja évében Kardos László sok mindennel számot vetett. Tiszaigar dolgában az volt az álláspontja. a kézirat elkészítésével, kiadatásával adósa a néprajztudománynak. Az adósság kiegyenlítésében azonban megakadályozta korai, nem várt halála. Vissza