Fülszöveg
A költő - önmagáról:
"Még élt Ferenc József, a császár és király, amikor én születtem. Nem patyolattiszta kórházi ágyban; kemény gyékényen szült anyám, könnyeiből gyöngyként szállt a harmat a pusztára, amint ringatta bölcsőmet. Aztán a két nagy háború, anyám korai halála meghatározta sorsomat. Vándoréletű apám kenyerét fogyasztottam - a Felvidék, az alföldi puszták, falvak népe alakította gyermekkoromat, ifjúságomat, miként emberré válásomat a külváros. Korán jutottam árvaságra, de mégsem lettem sérült lelkületű. Mindig önerőmből álltam talpra és sose akartam túllátszani önmagamon.
első versem - a hírlapi bemutatkozásokat nem említve - 1936-ban jelent meg a Szép Szó-ban, József Attila tette közzé. Később a Nyugat, Válasz, Kelet Népe is közölte írásaimat. Életem munkában telt el a társadalmi mozgás sodrásában, mint sokmillió társamé. Megpróbáltam örömmel élni, de a lét ritkán kegyes hozzám. Megszoktam a rosszat, s talán ez tett erőssé. Mindig csak magamban bizakodtam s...
Tovább
Fülszöveg
A költő - önmagáról:
"Még élt Ferenc József, a császár és király, amikor én születtem. Nem patyolattiszta kórházi ágyban; kemény gyékényen szült anyám, könnyeiből gyöngyként szállt a harmat a pusztára, amint ringatta bölcsőmet. Aztán a két nagy háború, anyám korai halála meghatározta sorsomat. Vándoréletű apám kenyerét fogyasztottam - a Felvidék, az alföldi puszták, falvak népe alakította gyermekkoromat, ifjúságomat, miként emberré válásomat a külváros. Korán jutottam árvaságra, de mégsem lettem sérült lelkületű. Mindig önerőmből álltam talpra és sose akartam túllátszani önmagamon.
első versem - a hírlapi bemutatkozásokat nem említve - 1936-ban jelent meg a Szép Szó-ban, József Attila tette közzé. Később a Nyugat, Válasz, Kelet Népe is közölte írásaimat. Életem munkában telt el a társadalmi mozgás sodrásában, mint sokmillió társamé. Megpróbáltam örömmel élni, de a lét ritkán kegyes hozzám. Megszoktam a rosszat, s talán ez tett erőssé. Mindig csak magamban bizakodtam s költészetemmel hűséggel a jót, a tiszta életet szolgáltam, mert pusztai ösztönöm úgy nevelt, hogy - miként a bűnt kerülő angyal -, ördögök közt ne csendesedjek, bátran az igazért pereljek, magamat el ne hagyjam.
Régen megtanultam, hogy csak azt a verset szabad megírni, amely a nyers valóságnak ad értelmet. Új verseim, akárcsak az előzőek, a valóság talajáról, a képzelet és logika szárnyain próbálnak a lélekhez közeledni, a közelemben csapkodó halállal feleselni. Hitem, hogy az igazról szépen, a szív dolgaitól hazugság nélkül, s a bizonytalan lét reményéről szólni változatlanul hasznos cselekedet."
Mátyás Ferenc új kötetének versei a népi líra hagyományos világát, kifejezésmódját modern mondanivalóval töltik fel, egyszerre derűs és nosztalgikus, keserűen lázadó és melankolikus vallomásai, emlékezései visszakövetelik a paraszti élet természetközelségét, ostorozzák a civilizáció életidegenségét. Mátyás Ferenc birkózik az öregség, a halál árnyaival, s maga bátorítására is felidézi a magyar történelem és irodalom legnagyobb alakjainak példáját: emberségét, hűségét, hazafiságát. Számvetés, összegzés ez "tiszavirág életünkről", s egy valósághoz szorosan kötődő költői magatartásról is.
Vissza 
