Tiszta, fehér oltár

Előszó

Lehetne - méltóbban köszönteni a 75 éves, a magyar nótát kedvelő közönség által országosan "Cila mama néven ismert Veiczi Irma költőt, több mint száz nóta - és dalszöveg szerzőjét, egy műveit közreadó nótásfüzet dalcsokránál? Aligha, mert ebben a csokorban nemcsak Cila mama jelenlegi tisztelőinek, barátainak, művésztársainak bokrétái vannak, hanem a régmúlt idők nótaszerzői, Délceg Miklós, Kovács Lajos és Zsákai Ferenc virágszálai is, akik fizikai valóságukban már nincsen köztünk, de nótáik, amelyekben Veiczi Irma szövegeit zenésítik meg, örökké élnek. Igen, így köszöntenek, a gyermek- és ifjúkor, a munkás felnőttkor és a tiszteletreméltó időskor után immár az örökkévalóságba költözött pályatársak.
Cila mamának szép gyermekkora volt a tizenöt tagú családban. Már akkor megfogta a magyar dalok varázslatos világa, amikor édesapja hétvégenként hegedűjéből gyönyörűen szomorú, boldogságról és boldogtalanságról, szerelemről és gyászról szóló nótákat csalt elő. Már ekkor megszólalt belső hangja: "hej, ha én is egyszer kiönthetném szívemet egy szép nótában - Hangja nemcsak befelé szólt: már kisiskolásként is szavalóversenyeket nyert. Ezzel kezdődött az a sikeres versmondói, műsorvezetői pályafutás, amelynek mindannyian, nótaestről - nótaestre a közönsége vagyunk. És - ha szerinte késve is, de számunkra még idejében - megjöttek a dalszövegei is. Verseskötet, önálló nótásfüzet, eddig több mint negyven kazetta, rádió - és televíziós műsor, nóta - olimpiai babér tanúskodik költői vénájáról. És ez mg nem minden: műsorvezetőként és rendezőként nemcsak műveivel, hanem személyesen is szerepel a "világot jelentő deszkákon. És még nem említettük a háttérmunkát, azt a szervező tevékenységet, amit az irodalmi - és zenekörökben, nyugdíjas klubokban vezetőként kifejt. Vissza