Tiszta jogtan

Előszó

Több mint két évtizede arra vállalkoztam, hogy egy tiszta, azaz minden politikai ideológiától és természettudományi elemtől megtisztított, a maga sajátosságának, azaz tárgya öntörvényűségének tudatában lévő jogelméletet fejtsek ki. Legelejétől fogva az volt a célom, hogy a jogtudományt, mely - nyíltan vagy burkoltan - jóformán teljesen jogpolitikai okoskodásokban oldódott fel, valódi tudomány, mégpedig valódi szellemtudomány magaslatára emeljem. A jogtudománynak nem a jog alakítására, hanem kizárólag megismerésére irányuló tendenciáját kellett napvilágra hoznom, s az eredményeket minden tudomány eszményéhez, az objektivitáshoz és egzaktsághoz - amennyire egyáltalán csak lehetséges - közel vinnem.
Ma elégtétellel állapíthatom meg, hogy nem maradtam egyedül ezen az úton. Minden kultúrállamban, az oly sokrétű hivatásos jogászi munka minden körében, teoretikusoknál és praktikusoknál egyaránt, sőt rokontudományok képviselőinél is bátorító helyeslésre találtam. Szorosabban összekapcsolódott az azonos törekvésűek köre, melyet az én "iskolámnak" neveznek, s amely csak abban az értelemben az, hogy benne mindenki a másiktól tanulni törekszik, de nem mond le arról, hogy a maga útját járja. Nem kicsiny azok száma sem, akik - anélkül, hogy a Tiszta Jogtant vállalnák, részben említést sem téve róla, sőt egyenesen s kevéssé barátságosan el is utasítva - átveszik lényeges eredményeit. Ezeknek különösen hálás vagyok, mert akartuk ellenére jobban bizonyítják tanításom használhatóságát, mint a leghűbb követők. Vissza