Tiszta lappal

Előszó

Nálunk most mindenki az Európai Unió nyitott kapujára figyel. Be akarunk lépni rajta, és be is léphetünk. Népszavazás döntött, hogy Magyarország a szervezet tagja legyen. Így volt ez rendjén. Politikailag csak és kizárólag népszavazás útján térhetünk vissza az európai nemzetek körébe. Magyarországot ugyanis korábban törvénytelen és méltatlan hatalmi csoportok szakították ki Európából. A nemzeti közakarat ellenében tették. Ezt a bűnt és szégyent ezért csak a vétlen nemzet tehette jóvá, erre neki volt joga. A vétlen nemzet ezzel azonban ítéletet is mondott a bűnben és szégyenben vétkes hatalmi csoportok felett. Akiket ma is érint, érteniük kell belőle. Így immár végleg helyreállhat az európai magyar folytonosság.
Hiszen épp erről, az európai magyar folytonosságról van szó. Sebtében sokan próbálkoznak, ezután még többen próbálkoznak majd a kisajátításával. Európát euróba mérő pénzemberek, sehová sem tartozó és mindenütt minden gazdát kiszolgáló szóvivők tülekednek jutalomért. Érdemes tehát megvilágítani, miben is áll ez. Az európai magyar folytonosság az ország és a nemzet egész életét magába foglalja. Vállalása és fenntartása azonban főleg a mindenkori közakaraton múlik. A közakaratot indítékok mozgatják. Ezen az indítékok a mindenkori nemzet erkölcsiségében és szellemiségében gyökereznek, vagyis a szélesen érvényesülő kultúrában. Az európai magyar kultúra folytonosságához érkeztünk. Benne nevezhetjük meg a mostani döntés személytelen főszereplőjét. Az a szándék, hogy vissza Európához, végül az európai magyar kultúra folytonosságából ered, és rá is irányul. Ehhez a folytonossághoz igazodott és igazodik. Nyilvánvalóan kölcsönösségi viszonyra kell gondolnunk. Ezért például ha 2003-ban a Tokaji Írótáborban a magyar irodalomjelenéről és jövőjéről rajzolunk képet, a keretet itt is az európai magyar kultúra folytonosságában jelölhetjük meg. A közvetlen szálakról még beszélünk.
Előbb vessünk egy pillantást a politikai kiszakítás és visszatérés tanulságaira. Szent István király európai keresztény államát ezer évig halálos veszélyek fenyegették, a mindenkori nemzet mégis vállalta a folytonosságot, sőt harcolt a folytonosságért. Ezt az állapotot egyes egyedül az ázsiai kommunista birodalmi erőszak törte meg. Világválságok megrázkódtatásait kihasználva 1919-ben, aztán 1948- ban és 1956-ban ennek a birodalmi erőszaknak nyitottak teret hazai hatalmi csoportok. Magyarország hosszú és gyötrelmes kényszerpályára szorult. A kényszerpálya az 1990-es szabad választással és a 2003-as népszavazással ért véget. Közakarat döntött mindkét esetben. Bizonyos, hogy ehhez a folytonossághoz és ehhez a helyreállításhoz a mindenkori nemzet dologi létfolytonossága nem lett volna elég. Kenyeret keresni és fedél alá húzódni jószerivel minden hatalmi rendszerben lehet. Az európai magyar folytonosság akarásához tehát többletre volt szükség, erkölcsi és szellemi képességre. Közösségtudat, országtudat, nemzettudat és a hozzájuk kötődő európaiság-tudat nélkül nem sikerült volna tartani az irányt. Ezeket a képességeket pedig az európai magyar kultúra táplálta és táplálja. Vissza