Tíz esztendő 1930. II.

Előszó

Részlet:
Európa keleti határán vérben és vasban, szembeszállva az ázsiai vad népek meg-megújuló támadásaival, a keresztény civilizáció védelmében ezer éve áll őrt a magyar. Amióta Szent István bölcsessége a nyugati kultúra részesévé tette az országot s amióta a kereszténység úrrá lett a Kárpátok között és kialakult a szilárd magyar államhatalom, állandó harcban élt ez a nemzet. Feldúlták a tatárok IV. Béla alatt, másfél századig nyögi a török igát, hogy ugyanakkor nyugodtan fejlődhessék az olasz, francia és angol kultúra. A mohácsi vész nyomában széles nagy Alföldünkön csak üszkök meredeznek az ég felé s ugyanakkor Magyarországot senki sem támogatja abban a küzdelemben, amelyet Európa végveszélyének elhárításáért folytat. Napjainkban is egyetlen megbízható támasztéka az európai kultúrának Olaszország felforgató szándékaival szemben. A vörös Moszkva Európa felgyujtására készül, ezzel szemben Lengyelországban még nem alakult ki eléggé az állami és társadalmi rend, rutén lakossága egyébként is pánszláv érzelmű, Romániában zavarosak a belső viszonyok és háta mögött fenyegetve ólálkodik a beszarábiai rém, Csehországban recsegve omladozik az állam szervezete s ezek mind azt sejtetik, hogy ha majd megindul a bolseviki áradat a Nyugat ellen, ismét Magyarországra vár a feladat, hogy megvédje azokat, akik pedig Trianonban állami létének aláásására ítéletet mondtak. Vissza