Előszó
Álltuk a szavunkat! Ismét volt annyi erőnk és támogatónk, hogy e könyvecskét kiadhattuk. Talán sokan csodálkoznak ezen a merész kijelentésen, hogy "álltuk a szavunkat". Mégis úgy érezzük, hogy rohamosan romló társadalmi és gazdasági viszonyaink között 1989-ben ismét sikerült megrendeznünk a Tokaj és Hegyalja tudományos tanácskozást. S bármennyire is húzzuk a nadrágszíjunkat, hazánknak - e sok dicsőséggel, nagy hagyományokkal bővelkedő - kis tájának múltját kötelességünk, akár részleteiben is feltárni, eljutni a fundamentumig azért, hogy a jövőnket legyen mire építeni.
Sokan pesszimisták, az elkövetkező évekbe vetett bizalmuk foszlott szerte. De aki élni akar, aki jobban akar élni, annak nem szabad csak keseregni, hanem még nagyobb aktivitással kell a jövőért, a sorsának jobbra fordulásáért dolgozni. Ezt teszik a Tokajért és Hegyaljáért foglalatoskodó történészek, néprajzosok, építészek, irodalmárok. Hála és köszönet nekik lelkes és ingyenes szorgoskodásaikért. Ők azok, akik feltárják az ország, Európa, a világ számára, hogy ezen a kis földdarabon kultúrált, dolgos, tenniakaró nép lakott, ki megélt évszázadokon keresztül a világhírűvé lett szőlőkultúrából. Az eltelt esztendők alatt változtak a körülmények, s változtak az emberek is. A nagy feladat, az embereknek a kultúrával, történelmi múltjainkkal való ismételt "beoltása". Ha ez sikerül, a körülmények is hamarosan változnak. Nem lesz akkor Tokaj és Hegyalja sivár, lepusztult, kizsigerelt. Ezért kell - ha nehéz is - a kultúrába préselnünk a maradék erőforrásunkat, mert ez a tőke jól kamatozik, s busás nyereséget hoz elsősorban nekünk, itt élőknek. Természetesen nem máról holnapra, hanem úgy mint a pénzpiacon, idővel. Ez az idő pedig biztosan eljön, s akkor nem kell bizonygatnunk, hogy európaiak vagyunk, gondolkodásunk, a viselkedésünk, a gazdaságunk, a javaink lesz a bizonyíték. Addig is kitartóan, fogaink összeszorításával kel küzdenünk a kicsinyesség, garasosság, a kishitűség, s a lelki nyomor ellen.
Az ideológiáktól mentes történelmi feltárása, ápolása, a jelennel és jövővel való harmonikus összehangolása a fő feladatunk. Ha ez sikerül, akkor Tokaj, mint Hegyalja névadó városa ismét régi fényében ragyoghat, mint a világörökségünk egyike.
Tokaj, 1989 őszén
Májer János
tanácselnök
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal