Tokaji bohémek

Előszó

Xantus Gyula a tokaji művésztelep festő-tanára volt az alapítástól, 1954-től kezdve. Az itt következő szubjektív beszámolója a "hőskorról" intimen festi élénk a telep belső életét. Örülünk, hogy legalább ez megmaradt az elmúlt 40 évről, az írás, és a dokumentumértékű fotók, amiket szerzőnk itt az 1960-as években készített. Értesüléseink szerint ugyanis a telep teljes dokumentációja megsemmisült a fenntartó intézményben. Maga a művésztelep is megszűnni látszik a 40. évfordulót éppen megérve a Tokajban. Maradnak tehát a szemtanúk szubjektív beszámolói; ami a helyiek részéről is egészen más például Tenkács Tibor esetében, mint ha azt Urbán Bélától, vagy Béres Bélától, stb. hallhattuk volna, hallanánk, vagy a telep részvevőitől, - jelen esetben Xantus Gyulától.
Tény viszont az, hogy Tokaj 5000 fős népességével századokig a táj központja tudott lenni. Egykori monográfusától sokat idézzük, hogy 1930-ban" a mai Tokajnak mindössze 5700 lakosa van, ennek dacára kereskedelme, ipara lényegesen nagyobb, mint az alföldi mammut nagyközségeké. Ezt nagyon elősegíti az a körülmény, hogy Tokaj minden nagyobb várostól jó távolságra fekszik. A legközelebbi Nyíregyháza 32 km-re van tőlünk, vármegyei székhelyünk, Sátoraljaújhely 47 km-re. Így Tokaj a körülötte igen sűrűn fekvő mintegy 20-25 községnek ipari és kereskedelmi gócpontja maradt. Vissza