Előszó
Részlet:
"Boglár Lajos, barátainak Buci, a legfiatalabbaknak Buci bácsi is 60 éves lett immár, 1989. december 27-én. Ez alkalommal óhatatlanul meg kell emlékeznem — nem először — az egykori...
Tovább Előszó
Részlet:
"Boglár Lajos, barátainak Buci, a legfiatalabbaknak Buci bácsi is 60 éves lett immár, 1989. december 27-én. Ez alkalommal óhatatlanul meg kell emlékeznem — nem először — az egykori Muzeológia Szakról, amelyen többen mai hatvan körüliek együtt diákoskodtunk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán, a 40-es évek végén és az 50-es évek elején. Felejthetetlen időszak maradt az számunkra, mert fiatalok voltunk és hittünk, s pusztán átmenetinek és gyorsan elmúlónak, mintegy véletlenszerűnek gondoltuk azokat a negatív jelenségeket, amelyeknek híre néha eljutott a mi diákvilágunkba is. Habzsoltuk az új ismereteket, megismerkedtünk több szakma alapjaival is. A Muzeológia Szak ugyanis közös alapképzést adott a régészeknek, néprajzosoknak, művészettörténészeknek és orientalistáknak, s később, a szakosodás után is összetartó kerete volt egész sereg tanszéknek és szakmának, kutatási irányzatnak, sőt, "egyéni tanrendes," különleges érdeklődésű fiatalembernek. Azóta sem láttam sehol olyan egyetemi egységet, amely akár csak megközelítette volna azt a sokszínűséget, azt a szellemi dinamizmust, amelyben egyetemi éveink teltek a Muzeológia Szakon. Hamarosan megtudtuk persze, hogy rengeteg ember számára milyen sötét évek voltak azok az ország életében, ám nekünk szerencsénk volt, a mi kis világunkban igazi viták folytak, érdekes egyéniségek találkoztak össze s kezdték kibontakoztatni képességeiket. Azt kell mondanom, sziget voltunk mi az egyetem Bölcsészkarán is, ahol igazi szellemi élet volt, s tudom, hogy viszonylagos szabadságunk és sokféleségünk miatt a nagy tanárképző szakok hallgatói nagyon irigyeltek bennünket."
Vissza