Előszó
Részlet:
"Első ének
,Tholdira királynak egyszer lőn haragja...
Három esztendeig nem ment bé udvarba.‘
(Ilosvai)
1.
Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Első ének
,Tholdira királynak egyszer lőn haragja...
Három esztendeig nem ment bé udvarba.‘
(Ilosvai)
1.
Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
Megpihen legszélén az égi határnak
S int az öregeknek: „benneteket várlak!”
Megrezdűl a feje sok öregnek erre:
Egymásután mégis mennek a nyughelyre.
2.
Így pihent akkor is; így tekinte vissza;
Síma volt a mező, a menny pedig tiszta;
Milliom kis naptól ragyogott a mező:
Akárhova nézett, csak azt látta: ez ő!
Itt egy tócsa tükrén, s felvetődő halán,
Ott egy kis bogáron, s a gyep pókfonalán,
Mindenütt, mindenütt, meddig szeme kilát,
Láthatá a vén nap önnön ia-fiát."
Vissza