Előszó
Részlet:
TOLDI
Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva a tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilencz-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha...
Tovább
Előszó
Részlet:
TOLDI
Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva a tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilencz-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton.
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját;
Elhülnétek látva rettenetes pajzsát,
És kit a csizmáján viselt, sarkantyuját.
Vissza