Tolnai Világlapja 1901-1944.

Előszó

Részlet a könyvből:

"A Friedmann család első emlékei a Bihar megyei Tenkéhez kötődnek. Az öregnek volt ott egy kis beszállója, így mondták akkoriban az olyan vendéglőfélét, ahol szállást is adtak és a kocsit, a lovat is elhelyezték. Nagyapám megbetegedett, pangott az üzlet, átköltöztek Nagyváradra. Hamar felélték a készpénzt, hiszen nyolcan ültek az asztal körül. Nagyapa új mesterség után nézett. Férfiszabóságot nyitott, de így sem boldogultak, kénytelen volt abbahagyni. Apám szerint kevés volt benne a kereskedelmi szellem, és az akkori viszonyokhoz mérten nagyon kis intelligenciával rendelkezett. Zálogházba vándoroltak az értékesíthető tárgyak, ékszerek, de ez csak ideig-óráig nyújtott megélhetést...
...Apám, emlékezete szerint, kilencéves lehetett, a harmadik elemibe járt, amikor anyja, kinek viruló szépségét már megtörte a sok gond, fordítani akart életükön. Megtanulta a bábamesterséget, bízván abban, hogy az legalább hozhat valami hasznot. Hat hónapig tanulta, azután megkezdte utazgatását faluról falura, hogy hol kaphat hivatalos szülésznői állást. Ez a jövés-menés is fogyasztotta a pénzt, nagyapa alkalmi keresetéből pedig máról holnapra tellett. A Gyulán lakó rokonok azt tanácsolták, hogy ha nem is sikerül nagyanyámnak bábaasszony állást szerezni, telepedjenek át Gyulára, legalább közelebb lesznek egymáshoz. Az persze lehetetlennek látszott, hogy valamennyi gyerek velük mehet. Apám mindig megkönnyezve emlegette, hogy Róza nővérét elküldték a nagyanyjához, egy Nagyvárad melletti faluba. Eszti húga az erdélyi rokonokhoz került. Anyja az egyik leánnyal Gyulára utazott, hogy összegyűjtse a pénzt a férje, meg a vele maradt két lány és apám költözéséhez. Ezt a históriát apám később le is írta nekünk, atyai intelmei között." Vissza