Magányos évszázad/A szélhárfa lakói/Vérvörös sirály

Fülszöveg

Magányos évszázad

Három férfi - három magány - három háború. Mellettük azonban változásában is örökké ugyanaz az asszony, és örök a mindenütt felcsapó pusztításvágy. És örök Szarajevó is, vagy inkább bármelyikünknek a saját szívének kedves, egykor elhagyott városa. Szarajevó nagy mítosz, nagy metafora. Oda vágyik mindenki, s ha megérkezett, ott pusztul el. A felvidéki Szász család négy generációja táplálja a reményt, hogy ott talán otthonra lelhet végre, hiszen az otthonok - az első világégést követően - sok millió ember számára vesztek el. De a megérkezés még a legfiatalabbnak, kortársunknak, a huszonéves Szásznak sem sikerül: ő is csak egymásnak uszuló, kiégett emberekre lel a lélegzetelállítóan szép, megbabonázott tájban.
S hová tűntek az asszonyok? Hová a három Szász három Lolája? Ez már bűnügyek sorozata lehetne: ha nem az elnyomó hatalom lenne az igazi bűnös. A széttörhetetlen magány és a lelkiismeret működhet csupán. Nincs jogszerű ítélkezés.
Történeti regény, politikai vádirat avagy fellebbezés a történelemhez? Krimi, dokumentumtöredékek sora avagy családregény? Nehéz meghatározni, milyen részecskékből sodródik az az erős szál, amelyből Tolvaly Ferenc összeszőtte regényét. Azaz - filmesként - inkább filmes hőseinek forgatókönyvét. A képekkel dolgozó, a hang- és fény-impulzusokra érzékeny szöveg ugyanis leginkább ebben a műfajban helyezhető el, s különleges irodalmi videó-klipeket éget rá a nyelv celluloid-szalagjára.

A szélhárfa lakói

A Szélhárfa lakói száműzöttek. Hazájukból, gyerek- és ifjúkorukból, jobbításra váró sorsukból tiltották ki őket. A hatvanas évek Münchenjében öt magyar fiatal küszködik, hogy saját életet teremtsen, s eközben családjuk, elveszett szülőföldjük emlékeivel és fogva tartó örökségével is szembe kell nézniük, s megmaradni általa. Körülöttük a világ 1968-ban megtapasztalja a forradalom, az anarchizmus, a káosz és az ideálokkal való leszámolás újabb történelmi leckéit, míg ők '56 kiirthatatlan képeit őrzik zsigereikben. A magyar titkosszolgálat beszivárog napjaikba, részt követel barátságukból, amiként a német terrorista-elhárítók is berobbannak, drámai fordulatot hozva életükbe. A müncheni "lakóközösség" tagjai maguk mesélnek, vagy dokumentarista módon a kor újsághírei, forgatókönyvei, ügynöki jelentései alapján, személyes vallomásokon keresztül beszél róluk a szerző, Tolvaly Ferenc, aki nem titkoltan önéletírási szándékkal is választotta e csoport hol fájdalmas, hol groteszk, hol hősies életének bemutatását, s az emigráció egy markáns vonulatának visszaillesztését a közelmúlt magyar történelmébe. Trilógiájának első része, az 1999-ben megjelent Magányos évszázad történelmi nagylátószöge után most egy meghatározó korszakra irányította kamerájának érzékeny optikáját.

Vérvörös sirály

Van egy festmény - vörös ködből elővillanó, szürkéskék víz felett lebegő sirályt ábrázol és sokaknak sokfélét jelent, jót-rosszat egyaránt.
Egy spanyol öböl idilli emlékét, egy drámai kimenetelű mexikói kalandot, egy havasi kalyibában töltött lidérces éjszakát: Tolvaly Ferenc tovább folytatja a Magányos évszázad és A Szélhárfa lakói regényeit, immár trilógiává bővítve dokumentum- és életrajzi elemekkel átszőtt, a térben és időben madárszárnyak biztonságával csapongó írásait. Hozzánk most a legközelebbi a Vérvörös sirály. Az immár tizenöt esztendős magyarországi rendszerváltás tragikus és tragikomikus alakjai egyaránt felvonulnak a karrier- és szerelmi történetként is értelmezhető szövegben, s a helyszíneken: luxusnyaralók luxusmagányában vagy az erdélyi havasok védtelenségében önmagát kereső főhős „életút-interjú"- jának felfogható meséinek színterein.
Nem sokat tudunk erről az időszakról, noha átéltük, megszenvedtük. Tolvaly epikája olyan olvasói helyzetet kínál, amelyben sokan kíváncsian, sokan áldozat voltukat felismerve osztozhatnak. Vissza