Márai Sándor

Fülszöveg

Márai Sándor a szellemi élet különféle irányzatai számára mindig is problematikus szerző volt. Ma is az. A harmincas évek elején sikeres regény- és hírlapíróként színre lépő Máraitól a különböző árnyalatú jobboldaliak éppúgy idegenkedtek, mint később, a háború után, a létező szocializmust építő baloldal. Mindkét tábor ugyanazért támadta: eredendő ellenzékisége, liberalizmusa és a hivatalos kultúrpolitikával való permanens konfrontálódása miatt. Előbb csak idegenkednek tőle, vitatkoznak vele, majd, mert bevonni a hivatalos kórusba nem sikerül, hallgatnak róla. Aztán nemkívánatos személlyé lesz, akinek létezése lehetetlenné válik Magyarországon. Mindeközben persze olvassák, sőt, gyönyörködnek elegáns, magaslati levegőt árasztó írásművészetében. Mert bármit is ír, az mindig érdekes, mindig izgató és állásfoglalásra késztető.
1948-ban elhagyja hazáját, hogy hosszú élete második felét, Mikes Kelemenhez vagy Batsányi Jánoshoz hasonlóan, emigrációban töltse. Kapcsolata mégsem szakad meg a magyar olvasókkal. Külföldön írt könyveit továbbra is olvassák, természetesen azok is, akik miatt nem lehetett maradása... Aztán, mint másokat, őt is megkörnyékezik, kezdik hazahívogatni. A lágyuló diktatúra szeretne megbékélni vele, hogy így bizonyítsa a külvilág felé: megbocsátja Márainak, hogy ő Márai... Ellenáll. Soha nem tér haza. Sem ő, sem életében művei. Mai olvasói számára íróként és hangsúlyosan morális lényként egyformán fontossá vált. Ez az a helyzet, ami megint megosztja a róla gondolkodók táborát, azaz minden kezdődik elölről, vagy ha úgy tetszik, minden marad a régiben... Vissza