Az ékírásos szerelmeslevél

Fülszöveg

1915. november 24-én a cseh nyelvész Hrozny professzor bemutatta a világnak a hettita nyelv megfejtését - és éppen ezen a napon született meg Josef Cerny. Az életét követve egyben megismerjük térségünk 20. századi történetét: börtön, kínzás, árulás, erőszak, sértődés, megbocsátás...
Az egészet azonban mégsem a keserűség jellemzi, hanem a cseh íróktól megszokott csendes derű. A történelmet sem egyoldalúan ábrázolja, hanem árnyaltan, több nézőpontból, olykor szürreálisán, mégis átélhető módon.
A történelmi családregény Csehszlovákiából indul és a mai Csehországba vezet, mozaikszerűen épül fel, más időszakok és távoli helyek tűnnek fel, megismerjük Josef és Kvéta szerelmét, házasságát, ott állunk lányuk esküvőjén, és végül az a bizonyos, ékírással írott szerelmeslevél is megtalálja az olvasóját.

„Alice csak állt kezében a kilinccsel, és azt mondta: - Jó napot, bácsi kérem.
- Én az apukád vagyok, Alice - mondta az idegen.
- Tudom, bácsi kérem - mondta Alice.
- Bemehetek? - kérdezte az apja.
- Igen, apuka bácsi - mondta Alice."
„A gépezetet meg kell javítani - terjedt el a vélemény a téren és a városban egyaránt, anélkül, hogy erre valaki konkrét utasítást adott volna. Igen ám, de az emberek többsége csak akkor döbbent rá, hogy tulajdonképpen senki sem tudja, mire szolgál a gépezet, amikor a hír a homály és bizonytalanság szalmájával körbecsomagolva hozzánk is eljutott."
„A zsiráf ránézett. Még soha azelőtt nem jutott eszébe, mennyire hatalmas és milyen gyönyörű szemei vannak egy átlagosan magas zsiráfnak. Majd egy »hát ez hihetetlen« és »az északi szélesség ötvenedik fokánál« és »Csehországban? Csehországban?«, meg »Istenem, hát Csehországban!« kiáltással újra nekiindult ellenkező irányba, mint amerről a két zsiráf és a három hangyászsün érkeztek. Az orrszarvú vagy lemaradt valahol Josef háta mögött, vagy másfelé vette az irányt." Vissza