Előszó
Különböző fórumokon előadásokat tartva tapasztaltam, hogy családorvos kollégáim mindig nagy érdeklődést tanúsítottak egy-egy konkrét eset megbeszélésénél. Ez volt a fő motivációja a könyv megszületésének.
Kezdő orvosként Naszlady professzor úrtól tanulhatta meg a "mesterséget". Magas szintű elméleti és számítástechnikai tudása mellett mindig nagy hangsúlyt fektetett a klinikumban a beteg anamnézisére, arra, hogy ebből hogyan következnek a panaszok, tünetek. Kiváló diagnosztaként nem nyugodott bele a természetesnek tűnő diagnózisba, mindig kereste a "mi lehet még"-eket.
Neki ajánlom e könyvet, amit a tőle tanultak szellemében igyekeztem megírni.
Köszönöm kollégáim, elsősorban Karlócai Kristóf osztályvezető főorvos úr segítségét. Minden kórházi, ambulanter beteg kezelése csapatmunka is, ahol mindenki segítségére szükség van.
Végezetül néhány szó magáról a könyvről. Igyekeztem a saját gyakorlatomból a legfőbb, leggyakrabban előforduló eseteket bemutatni, illetve ezekre példát hozni. A javasolt kezelési algoritmusok az adott esetben a legjobbnak tűnő diagnosztikus és terápiás lehetőségeket jelentik, és természetesen nem azt, hogy ne lehetne más úton, más terápiával is sikert elérni az adott betegnél.
A legnehezebb kérdés, hogy adott esetben meddig terjed a családorvos kompetenciája, mennyit vállaljon magára az adott beteg ellátásában.
Véleményem szerint mind a beteg, mind az egészségügy akkor jár a legjobban, ha jól felszerelt, képzett és érdeklődő családorvosok dolgoznak az alapellátásban. A szerző ezzel a gyakorlati könyvvel abban szeretne segítséget nyújtani, hogy konkrét esetben adekvát döntés szülessen abban a kérdésben, hogy a páciens amuláns kezelést kapjon, vagy szakrendelőbe illetve kórházba kerüljön.
Vissza 
