Britannica Hungarica Nagylexikon 13.

Előszó

Részlet a kötetből:
improvizáció (művészetekben), lásd rögtönzés
impulzus a fizikában: valamely test tömegének és sebességének szorzata. Isaac Newton második törvényének értelmében az impulzus változásának sebessége a testre ható erővel egyenlő. Albert Einstein kimutatta, hogy a test tömege megnő, ha sebessége megközelíti a fényét. A klasszikus mechanikai sebességeknél a sebesség tömegre gyakorolt hatása elhanyagolható, és az impulzus változásának oka csupán a sebesség változása. Newton második törvényéből következik, hogy ha a testre valamely időintervallumban állandó erő hat, akkor az erőnek és az intervallum hosszának a szorzata egyenlő az impulzus megváltozásával. Fordítva, a test impulzusa annak az időnek a mértéke, amely alatt a testet állandó erő megállítja. A merev test impulzusa a testet alkotó részecskék impulzusainak az összege. Minthogy a sebességgel arányos, az impulzusnak is van iránya; következésképpen, ha a síkban mozgó test forog, minden részecskéjének impulzusához a sík adott pontjára vonatkozóan momentum (nyomaték) is tartozik. Az impulzusok e momentumainak összegét a testnek az adott pontra vonatkozó impulzusnyomatékának nevezik, és ez a test tehetetlenségi nyomatékának és szögsebességének a szorzatával egyenlő. A test adott pontra vonatkozó impulzusmomentumának változási sebessége a testre ható erőknek az adott pontra vonatkozó nyomatékával egyenlő. Az elemi részecskék saját impulzusnyomatéka a spin (perdület). Vissza