Tompa László válogatott versei

Fülszöveg

Az Erdélyi Szépmíves Céh százhatvanharmadik kötete világok harca közben s a magyarság minden erejét megfeszítő küzdelemben csöndes ünnepről ad hírt az olvasónak. Annak a kiadóvállalatnak húsz éves évfordulójáról, amely, ha nagy kiadói üzemekre gondol, szinte restelli a maga szerény kereteit. De talán éppen szerény keretei növelhetik meg könyvei számát: százhatvanhárom kötetét és "Erdélyi Helikon" c. folyóiratának tizenhét évfolyamát. Megnövelik azok a történelmi adottságok, amelyek létrehozták. Azok a körülmények, melyek közt munkálnia, fennmaradnia és hűséggel élnie kellett. És megnöveli az a tudat, hogy sohas nem akart üzleti vállalkozás lenni. Sikerének nem önmagáért örült. Arra a két nagy kultúrtényezőre gondolt, amelyek között bensőséges kapcsolatot tudott teremteni: az erdélyi íróra és a magyar olvasóra. Valóban csupán közvetítője volt a két tényező termékeny találkozásának, hogy megszülessen általa a szép erdélyi magyar könyv, s kibonthassa gazdag lehetőségeit az az irodalom, amely a magyar alkotó szellem és nemzeti akarat csodájaként nőtt ki Erdélyből, a trianoni évek alatt. A nemzet őrizője s a nép egyik örök fegyverének hűséges hordozója volt válságos időben. Csöndes, szellemet idéző módján ezér ad hírt százhatvanharmadik kötetével fegyverek zajában is a maga ünnepéről, s köszönti bensőségesen a hűséges magyar olvasót. Vissza