Szívem titokban hűségeskedik

Fülszöveg

Hol laknak a nyőgérjek? A hajdaniak már bizonyára jó helyen, a történelemben. Így szokták mondani. Ez nagy és láthatatlan birodalom. A maiakért írja verseit, voltaképpen profán imáit a költő, aki közülük vétetett, és talán sejti, hogy mindhiába, mégsem tehet mást. Ezért költő. És bár "titokban hűségeskedik", tudni való, a költő titka nyílt titok.
Tönköl József Bódoganya (1987) című verseskötetének folytatását tartja kezében az Olvasó. Nemcsak azért, mert ez a költő második könyve. Inkább azért, mert a versgyűjtemény a Bódoganyagában foglaltakat teljesíti ki. A költői magatartás példájaként közvetlenül is megidézett Kormos Istvánhoz hasonlóan, immár maga is "szegény Yorick"-ká válva a sebezhetetlenség varázsköpenyébe burkolózik, s miközben száz sebtől vérzik, az ő szíve is titkon hűségeskedő. Vagyis most már csak az igazán fontosat mondja, az élet és a halál kérdéseiről beszél, szemben a kelő holddal, a süllyedő világ még meredező rekvizitumaiba kapaszkodva, komoran és bölcsen. Nyőgérről szól, mert az egyetemesség örvényeivel küszködik. Ilyeténképpen szülőfalujának lakói, örökre, régi szerszámokra és szokásokra emlékezők, mai nyomorúsággal viaskodók, a dűlőutakon néha eltévedt angyalokkal találkozók, sejtelmes ablakaikon ki- és betekintgetők korántsem a nosztalgia szülöttei, még kevésbé a dokumentatív szándékú realizmuséi, hanem az ember sorsának megjelenítései. Ez adja Tönköl József költészetének jelentőségét. A kibillent horizontú, lebegtetett költői képek valójában a megbillent időben mutatják föl az ember sorsát. Az emberét, aki mindinkább csak látszatokban élheti ki magát, hogy valóságos és reménytelen helyzete ne váljon nyilvánvalóvá, ne kelljen szembenéznie a hiánnyal, ami létezésének lényege. Ráadásul ez a szülőfalu Kelet-Közép-Európában van, ezért a maga valóságában egy kicsit mindig irreális. Tehát álomi. Tehát költészet. Itt laknak a nyőgériek. Menthetetlenül. Sőt, a más illetőségűek is, ha sejtik, mit jelent az ilyesféle tájakon való lakás. Vissza