Topolya mezőváros históriája

Fülszöveg

Kalandos a története a kéziratnak, amely Topolya történetének pár esztendejét mondja el versbe szedve, s ma már Topolya mezőváros históriája címmel él a köztudatban. Virág Gábor IW l-ben ismerkedik meg a história kéziratával, másolja le és rendezi sajtó alá. s ugyancsak ő az, aki tisztázza a verses szöveg jellegét, felkutatja lehetséges forrásait, és kinyomozza a szerző kilétét. Virág Gábor André Istvánban jelölte meg a költőt, aki a XIX. század elején volt kántora és iskolamestere Topolyának. Bejáratos volt a Kray-család kastélyába is, és írta művét, a „topolyai történeteket úgy amint látta, hallotta és tudta ígérete szerént szorul szóra jedzi és adja elő, hogy annak idejihen amaz méltóságos és nagyságos krajolai és topolai báró Nepomutzenus János Kray Úrfi... Topolyája történetét mint egy tükörben lássa" és a szöveggel „magát mulassa". Didaktikai-örökbehagyó célzata is volt tehát ennek a verses krónikának: a fiatal, alig négy-öt éves Kray János számára készül a mű. hogy a jövendő földesúr kisgyerekkora emlékezetes eseményeit majdan megismerhesse. Érthetően, hiszen a gondos anya a már születése előtt apa nélkül maradiról ilyen módon is gondoskodott. Az irodalom iránti igény családi örökség a Krayaknál: amikor Kray János tizenhat éves fia 1846-ban leesik lováról és szörnyethal, az apa Vörösmarty Mihálytól rendelt verset véset sírkövére. André István műve eredetileg öt könyvből álló história volt, amelynek azonban első könyve hiányzik. A históriának kettős a felépítése: az első rész „Topolya történetének tüköré", a második rész pedig az első részben elmondottaknak a magyarázatait tartalmazza. Az első rész verses, a második prózai szöveg. A versben a jelentős topolyai eseményeket mondja el a szerző tizenkét szótagos párosrímű sorokban. „Legtöbb benne a napi aktualitás - írja Virág Gábor de éppen ennek kapcsán nyílik alkalma (a szerzőnek) arra, hogy megcsillogtassa költői tehetségét, aranykori vidékké varázsolja a topolyai tájat, vagy eposzi hévvel idézze meg a háborús Európát." Virág Gábor jellemzi a második részt is: „Élvezetes kisprózai alkotásokat: anekdotákat, helyi mondákat, rövidebb értekezéseket kerekít eredeti mondanivalója mellé a krónikás." Nem volt költői tehetség híján André István, noha irodalmi műveltsége jellegzetesen XVII-XVIII. századi, ami elsősorban nyelvén érzékelhető, ódon hangzású epikus veretű, latinizmusoktól sem ment, ami azt mutatja, hogy a szerző ennek a műveltségnek az elemeivel is megismerkedett. ízlésben nyilvánvalóan nem a Krayakat követte a topolyai kántortanító, hanem a köznapi ízléshez állt egészen közel a maga oskolás mivoltában, vaskossága pedig primitív bájával bűvöli el modern olvasóját is.
Bori Imre Vissza