Bujdosó könyv

Fülszöveg

„Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét Bujdosá volt olyan Időkben, mikor a halál fenyegetődzött a magyar szenvedések minden hangja felett Bujdosott és menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetők tövén, kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt Házkutató titkos rendőrök keze, vöröskatonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, fű nőtt az egykori akasztófák gödrében, és a kínzókamrák fcűáról lekopott a vér és á golyók írása.
Most, hogy a könyvet odaadom Nemzetemnek, sok olyan adatot és részletet kellett elhagynom, melyek még nem bírják el a napvilágot, melyek élő emberek titkai. Talán eljön az az. idő, mikor megszólalhat, ami ma néma marad. Mióta napról napra feljegyeztem az eseményeket, idő múlt felettünk^ és világos lett sok minden, ami megfoghatatlan és sötét volt D^nem... Tovább

Fülszöveg

„Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét Bujdosá volt olyan Időkben, mikor a halál fenyegetődzött a magyar szenvedések minden hangja felett Bujdosott és menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetők tövén, kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt Házkutató titkos rendőrök keze, vöröskatonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, fű nőtt az egykori akasztófák gödrében, és a kínzókamrák fcűáról lekopott a vér és á golyók írása.
Most, hogy a könyvet odaadom Nemzetemnek, sok olyan adatot és részletet kellett elhagynom, melyek még nem bírják el a napvilágot, melyek élő emberek titkai. Talán eljön az az. idő, mikor megszólalhat, ami ma néma marad. Mióta napról napra feljegyeztem az eseményeket, idő múlt felettünk^ és világos lett sok minden, ami megfoghatatlan és sötét volt D^nem nyúlok a lapokhoz, érintetlenül hagyom rajtuk az akkori órák érverésdt Ha tévedtem, legyenek elnézőek, akik a könyvet olvassák. A tévedéseim is tükrök: a kor tévedéseinek a tükrei. . _ -s-
Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának a naplóját akartam megírni. Szóljon az én könyvem arról, amiről nem fognak tudni a jövő történetírók, mert azt át kellett élni. Szóljon arról, amiről nem tudhattak az idegenből behurcolt forradalmak felidézői és politikai eseményeinek szemtanúi, mert leiküktől távol állt minden'^ami magyar.
Maradjon fenn könyvemben az, ami velünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékén«^ kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, ho©^ a megpróbáltatások esztendejében ml sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben.
Legyen a Bujdosó könyv a íájdalom^kónyve. Mialatt írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvérein? voltak a közös szenvedésben. És ebben a könyvben vélük akarok maradni még akkor Is, mikor már sem ől^, sem én nem fogjuk többé lámi az ^ magyar tavaszokat" ' % - <
• , TormayCécile Vissza