Az elpuskázott hatalom (dedikált példány)

Fülszöveg

fer te De Ervin mosolyog. Barátságos és szelíd. A hévnek,
I ^^^ % a feszültségnek, a belső tűznek semmi nyoma. Ez egy BP színész! Játszik, megmutatja bátorságát, felfedi igaz
lényét, s összegyúrja az egészet, hogy igazodjon ki raj-| ta, aki akar, főként ez a meghúzódó félős majom, aki ^^^^^ azt hiszi, hogy ő is kell neki, nemcsak a leszármazott-
WBp ja Vizitelheti már ezt a pofát: először olyan, mint egy
i m autóversenyző, akit megszállnak a lóerők, s a győze-
" Y lem vágya. Másodszor olyan, mint egy paprikajancsi,
i- . • -—- aki felfuvalkodik, s döf belőle a csípősség, ledöntve
mindent, megszégyenítve mindenkit, s aztán jót röhögve rajta, mutatva annak a másiknak, hogy, no lám, én ezt is tudom. Harmadszorra kitárulkozik, akár egy rózsakehely befogadni mindent, megízlelgetve, hogy kinagyíthassa az arcél horizontjára a gyönyört, egyenként a sok millió szakáll-borostán keresztül, merthogy szőrös is ez az ember S végül egy suttyó kölyök, aki hősködik, több akar lenni... Tovább

Fülszöveg

fer te De Ervin mosolyog. Barátságos és szelíd. A hévnek,
I ^^^ % a feszültségnek, a belső tűznek semmi nyoma. Ez egy BP színész! Játszik, megmutatja bátorságát, felfedi igaz
lényét, s összegyúrja az egészet, hogy igazodjon ki raj-| ta, aki akar, főként ez a meghúzódó félős majom, aki ^^^^^ azt hiszi, hogy ő is kell neki, nemcsak a leszármazott-
WBp ja Vizitelheti már ezt a pofát: először olyan, mint egy
i m autóversenyző, akit megszállnak a lóerők, s a győze-
" Y lem vágya. Másodszor olyan, mint egy paprikajancsi,
i- . • -—- aki felfuvalkodik, s döf belőle a csípősség, ledöntve
mindent, megszégyenítve mindenkit, s aztán jót röhögve rajta, mutatva annak a másiknak, hogy, no lám, én ezt is tudom. Harmadszorra kitárulkozik, akár egy rózsakehely befogadni mindent, megízlelgetve, hogy kinagyíthassa az arcél horizontjára a gyönyört, egyenként a sok millió szakáll-borostán keresztül, merthogy szőrös is ez az ember S végül egy suttyó kölyök, aki hősködik, több akar lenni mindenkinél, örökké megnő és zsugorodik, ahogy a pillanat kívánja, vagy az érdek, vagy valami más. Megint az öreg jutna az eszébe, a nyugalom, a bölcs tökéletesség Hirtelen azt kezdi érezni, hogy milyen törpe ő, a tanár, akit a gyerekek bálványoznak. Ha nem tartaná a biztonsági öv bizony lehuppadna az ülés alá, s gyáva nyúlként, kivárná, amíg kirakják az irháját. Mire észre veszi ott az iskolaépület, s neki kell szállnia.
- Nem értem rá megborotválkozni! - simogatja Ervin az arcát. - Bocs. Most van egy fél órám, ha gondolja, bemegyek, s beszélgetünk Marcell kényszeredetten mosolyog.
- Köszönöm, most nem! Már órán kellene lennem, várnak a tanítványaim!
- s alig várja, hogy becsukódjon mögötte a hatalmas ajtó, megbámulják a falak, mint akit sohasem láttak. Ilyennek biztosan nem.
(Pofavizit)
Pacolai még tizenkét döfésig bírta. Akkor kezdett elfogyni feneke alól a szék, lábai alatt szaladni a parketta, s a díszes, gyűröttre szorongatott papírhalmaz lefelé kívánkozott.
Határozott mozdulattal felállt, s egyszerre megvilágosodni látszott minden előtte, Botladozni kezdett a padsorok között a nyurga felé, A bajszos felszámoló megszeppent, félelem ült ki az arcára. Mit akar ez az ember? Talán testőrt kellett volna hozni?! De megnyugszik: ez olyan kicsi. Csak ebből a kicsiből rengeteg van itt is, hátmég akik nem jöttek el. Tanácstalan kezd lenni, ő, a határozottság, a tántoríthatatlanság. A két lábon járó kozmetikumra tekintget, de ott még nagyobb a rémület, melytől kísértetiesen fénylik az arca. S ebben a fényben mégis felfedez valamit, szinte az agyába villan. ígérni kelle, bármit! Akik felépítették e szarvárat, mily bátran ígértek
(Döfések) Vissza