Előszó
2. folytatás
„És
lámpást adott kezembe az Ur..."
MÁSODIK FEJEZET.
Arra ébredt fel, hogy a Nap besül a ponyva hasadékán.
Tágranyílt szemmel nézett ki a nyíláson.
Milyen más volt most a kép, mint éjszaka.
A gyermek oly elevenen élt éjszaka is, nappal is, liogy nem lehetett volna megmondani, a napnak melyik szakát élvezte jobban.
Az éjszaka holdsugárból és csillagfényből szövődött, éji szellőből és csipkésszélű felhőkből, előkelő urakból és bájos hölgyekből.. A nappal azonban, főtt burgonyájával és sózott disznósültjével, Basillal és
Maryvel, a Buck
hátán való lovaglással s vadvirágszedéssel nem volt kevésbbé kellemes az éjszakánál.
E percben a hétköznapok prózai világa vonzóbbnak tetszett, mint az éjszalka.
James fölélesztette az éjszakai tüzet és mama reggelit főzött.
Sült hús és pirított kenyér illata terjengett a levegőben.
A lovak meg az ökrök a közelben abrakoltak. A lovak hangosan ropogtatták a zabot, az ökrök lassan, megfontoltan csámcsogtak
Maggie
O'Conner-Mackenzie erős, tömzsi aszszony volt. Termete: középen összekötött liszteszsákhoz hasonlított. Felső testét széles kendőbe csavarta, kövér álla alatt pedig egy másik, kisebb kendőt kötött csomóra.
A fejkendő alól kikandikáltak tömött, fekete hajtincsei. Árca kerek volt és sima, kövér és nyugodt. A hajdani regényhősnőre már csak sötét ír-szeme emlékeztetett, amely olyan színű volt, mint a kékesfekete kilkee-i tó vize. A szeme emlékeztetett csak a regényhősnőre s a gödröcsk". az állán.
A háromhetes utazásnak ez volt az utolsó napja.
Hat évtizeddel későbben James
Mackenzie
ugyanezt az utat tette meg az unokájával, de visszafelé.
Reggeli után a kis karaván vidáman folytatta útját.
— Eloltottad a tüzet, Dennie?
— Kösd ezt a bátyút Wliitey nyergéhez,
Belle!
A lovaskocsit az anya hajtotta, az ökörfogatot
James. A fiú gyermekes hó-hó! kurjantása messzire hallatszott a tiszta levegőben.
Buck
rozsdaszínű volt, Boy foltos. Ritmikusan ingatták hatalmas fejüket. Szarvuk rézgombjai csillogtak-villogtak a reggeli napfényben..."
Vissza 
