Török-magyar oklevéltár

Előszó

Pályája derekán letört tudós félbenmaradt munkásságának eredményeit terjesztjük itt a magyar történeti kutatás elé. Karácson Imrének a konstantinápolyi levéltárakból négy éven át lankadatlan szorgalommal összegyűjtött anyagát foglalja magában e kötet. Ó jutott be elsőnek a régi török levéltárakba, nemcsak az európai tudósok közül, hanem egyáltalában, mert eleddig a törökök nem törődtek multjok emlékeivel. Ebből érthető a levéltári anyagnak századok folytán történt-elzüllése és rendezetlensége. Most, midőn először bocsájtjuk a nyilvánosság elé e fáradságos kutatások eredményét, magyarázattal tartozunk,- hogy miért nem folyhatott e búvárkodás rendszeres alapon és hogy miért kellett a feledhetetlen kutatónak a-különféle időszakokból eredő anyagot úgy szedni össze, ahogy épen találta.
Karácson Imre konstantinápolyi búvárkodása II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társai hamvainak visszahozatalával áll szoros összefüggésben, sőt annak egyenes folyománya. Midőn ugyanis 1904-ben a magy. kir. kormány azzal bízta meg e sorok íróját, hogy a bujdosók hamvainak visszahozatalára nézve tegye meg a szükséges előkészületeket, Abdul Hamid szultán egy irádét (császári parancsot) bocsátott ki, melynek második része így szól: «A magyar országos küldöttség részére engedély adatik, hogy a konstantinápolyi levéltárakban buvárlatokat eszközöljön... Vissza