Előszó
Részlet:
A város koszos lepelként terült szét a tájon, pusztítva mindazt, ami nem az ő teremtménye. A madarak már rég messze szálltak, a vadak nyugtot remélve húzódtak az erdők mélyére. A virágok,...
Tovább Előszó
Részlet:
A város koszos lepelként terült szét a tájon, pusztítva mindazt, ami nem az ő teremtménye. A madarak már rég messze szálltak, a vadak nyugtot remélve húzódtak az erdők mélyére. A virágok, a bokrok, a fák, lábuk, szárnyuk nem lévén, áldozatul estek a terjedő sötétnek. Csak a folyó állt ellen a város mohó szájának, annak étvágyát nem elégítve ki.
Hiába szerették volna a városlakók, hogy a házak között folyjon, malmok kerekét hajtsa s hajóiknak puha ága legyen. A folyó, mióta a világ a világ, békésen hömpölyögve tűnt el az erdőben s hosszú út után csak a város alatt bukkant újra elő. Az emberek régóta ábrándoztak a folyam birtokba vételéről, de a feladat, egy csatorna építése megoldhatatlannak látszott. Régen elfelejtették már, hogy meghódítsa a folyót. Az erdő akkor még sűrűbb volt s csúf, gonosz manók lakták...
Vissza 
