Torquato Tasso

Előszó

Ha valamely költőnél, Goethénél bizonyára elmulaszthatatlan, hogy minden művét, mint az ő életének, jobban mondva: lelkének egy darabját vizsgáljuk. S Goethe objektív költészetének nincs olyan darabja, mely annyi subjektív elemet foglalna magában, mint Tasso. Itália, Róma iránt való rajongó szeretetének sincs praegnansabb kifejezése költői művei közt. Méltán elmondhatta róla: «Sie ist Bein von meinem Bein und Fleisch von meinem Fleisch.»
Goethe már kora ifjúságában érdeklődött Tasso alakja iránt. Apja könyvtárában, melynek könyveit olyan buzgón olvasta és részben könyv nélkül megtanulta, ott volt Tasso megszabadított Jeruzsáleme Kopp-nak 1744-iki fordításában, s Goethe maga vallomást tesz róla «Dichtung und Wahrheit»-jában és a «Wilhelm Meisters Lehrjahre»-jában, milyen hatást tett reá Tasso műve. Kopp fordítása bevezetéseül közölte annak a Tasso-életrajznak a fordítását, melyet 1619-ben Giovanni Battista Manso írt felszínes, kritikátlan dilettantismussal, tele tévedésekkel és ferdítésekkel. Az az érdeme azonban megvan, hogy Goethe figyelmét és érdeklődését Tasso iránt fokozta, a dráma fő motivumára, Tassónak a herczegnő iránt való ábrándos szerelmére nézve érdekes adatokat szolgáltatott s rámutatott Tasso azon verseire, melyekben az - bár leplezetten - a herczegnő iránt való hódolatát kifejezte. Mansót mintegy kiegészítette Goethe számára Lodovico Antonio Muratori, a modenai herczeg híres könyvtárnoka, ki Tasso veneziai kiadásának tizedik kötetében megmagyarázza Tasso fogságát s okául Tassónak azt az önmagáról való megfeledkezését mondja, hogy Leonora herczegnőnek egyszer az udvar szeme láttára a nyakába borult és megcsókolta. Ezért záratta őt Alfonso, mint őrültet, a Szent Anna kórházba. Muratori kételkedett e mende-monda igazságában, de azért fölemlíti s meg van róla győződve, hogy Tasso egész szerencsétlenségének a herczegnő iránti szerelme volt az okozója. Platói szerelem volt köztük, mely azonban Tassónál erős szenvedélylyé fajult s romlását okozta. Vissza