Pszichomotoros fejlesztés az óvodában

Előszó

Gyerekeink mozgásszegény, de érzelemgazdag világban cseperednek fel. Túl sokat esznek és túl keveset mozognak. Túl sok ételt fogyasztanak feleslegesen. A legtöbb gyereknek hiányzik a természetes élmény- és tapasztalattér, ahol próbára tehetnék erejüket, és ügyességüket fejleszthetnék. Alig 5%-uk tagja sportegyesületnek. Nem csoda, hogy a helytelen testtartású, elhízott és mozgásszegény gyermekek száma folyamatos növekedést mutat. Még soha nem voltak ennyire ügyetlenek és testileg esetlenek gyerekeink, mint a mai TV-s és számítógépes korszakban.
Az ügyetlenkedés és kétbalkezesség sokkal több, mint egyszerű szépséghiba. Két angol tudós, Losse és Henderson (1991) tizenhat éven keresztül vizsgálta az ügyetlen mozgású hatévesek életvitelét, és a következő megállapításra jutottak: Az ilyen csökkent mozgáskoordinációjú gyerekeknél, akik semmilyen segítségben nem részesülnek mozgásuk fejlesztéséhez, változatlanul fennmarad ügyetlenségükből adódó, fakadő különbözőségük. De nem ez az egyedüli probléma. A mozgászavaruk következményeként kivétel nélkül mindannyian önbizalomhiányban szenvednek. Ezen gyerekek, ill. fiatalok egész soránál később még félelem és depressziós magatartás is jelentkezik. Szociális problémáik vannak a velük azonos korúakkal való érintkezés során. Továbbá naponta fellépnek ezeknél a gyermekeknél tanulási problémák az iskolában, illetve a hivatali életbe történő átlépéskor. Vissza