Történelem IV.

Előszó

Részlet a könyvből:

"A századforduló első éveiben - a világszerte uralkodóvá vált imperializmus révén - elmúlt az előző évtizedek ún. »békés« időszaka. A kapitalizmus eme új szakasza kiélezte a kapitalizmus mindenirányú ellentéteit, fokozta a népnyomort. A századfordulót követő évtized - s ezen belül különösen az 1905-1907-es évek - a magyar nép történetének is igen jelentős időszaka. Az imperializmus kialakulása Magyarországon is új korszakot teremtett, a demokratikus forradalom érlelődésének korszakát. »Élesen napirendre kerültek a demokratikus forradalom megoldatlan, vagy felemásan, "felülről" megoldott kérdései.« A kiegyezés óta először kínálkozik alkalom 1848 félbemaradt művének befejezésére, a »48-as örökség« »alulról« való végrehajtására: a polgári demokratikus forradalomra. Ez másként azt jelenti, hogy a század elején Magyarországon forradalmi helyzet állott elő. Az 1905-1907-es években tömegmozgalmak rázkódtatják meg a monarchiát. Különösen a proletariátusból tör ki nagy erővel a hosszú évek óta elfojtott harckészség. A szakszervezeti sztrájkstatisztika kimutatásai szerint csupán 1905-ben 346 sztrájk folyt le 60 000 résztvevővel. A kiesett munkanapok száma meghaladta az 1 800 000-et, azaz egy sztrájkoló munkásra több mint 30 nap esett. Nem ilyen nagyerejűek, de mint látni fogjuk, igen jelentősek a mezőgazdasági munkások megmozdulásai is." Vissza