Történelmi arcképcsarnok

Előszó

Minden érzéseddel szeresd földedet, mely szült, ápolt s hantjával eltakar. Ám csak úgy lángolhat kebelünk drága hazánkért, ha ismerjük multját és gyakorta látjuk előttünk elvonulni a dicsők fényes sorait... Hadd tárja fel ez a kis képes album a küzdelmek és erőkifejtések csodás ezer esztendejét. Imre, itt látjátok koszoruban egybefoglalva őket, a hazaszerzőket, a dicső nemzetvédőket. Emelkedjetek, buzogjatok és hozzájuk hasonló lenni törekedjetek. El tudnátok-e viselni a szégyent, hogy őseitek sirhantja felett idegenek üljenek győzelmi ünnepet, te pedig mint leigázott nép merüljetek dicstelen sirotokba s veletek együtt örökre eltöröltessék a föld szinéről az ezeréves dicső magyar nemzet?...
A harcok és küzdelmek kora haj, még most sem ért véget. Mint a multban, ugy eztán is lesznek még tusák, edzétek hát előre magatokat, meritsetek okulást a multak emlékiből, a letünt századok nagy magyarjainak példáiból. Tanitásul, igaz gyönyörüségül szolgáljon ez a kis arcképcsarnok minden magyar fiu és leány számára. Ezzel a kezdetekben hirdessétek fennen, hogy nagy, dicső és ujabb ezer évekre méltó az olyan nép, mely annyi küzdelmek és szenvedések után megállta helyét, és lépést tartva a többi népekkel, a művelődés és haladás utján ugy előre jutott.
Növelje hazafias érzéseteket ez a kis képes album, hogy amint ezer éven át megálltuk helyünket, meg fogjuk állani ezután is, mert rendeltetése, hivatása van ezen a földön a magyar nemzetnek.
Ezt a gondolatot ápoljátok kebletekben, s hogy tiáltalatok is közelebb jusson a célhoz, arra buzdítson, lelkesitsen ez a maga nemében első kis képcsarnok. Tegyétek ki asztalotokra, hogy mindig szem előtt legyen. Olvasgassátok sokszor, hogy érezhessétek a dicsők jelenlétét, lelkesitő, buzditó ihletét. Tanitson tettekre, buzditson lelkesedésre ez a történelmi arcképcsarnok. Forgassátok szeretettel, igaz gyönyörüséggel. Vissza