Történelmi köveken

Előszó

Várossá nyilvánításának 500. évfordulóját ünnepelte Sümeg, 1990. augusztus 19-20-án. Ezeréves történelmünk félidején nyerte el e megtisztelő címet, abban az évben, amikor Mátyás, az igazságos, az egyszerű nép királybarátja örökre eltávozott. Jelképnek is szép, hogy szerény jubileumunk egybeesik a nagy király haláláról való országos megemlékezéssel. Ami pedig a kettőt összeköti, Vetési Albert veszprémi püspök, aki Mátyás titkos kancellárja volt, és mint Sümeg gyakori vendége, bizonyára részes a mezővárosi kiváltság előkészítésében.
Ötszáz év történelem! Még kimondani is nagy idő. A rohanó világ embere könnyen átsiklik a tényeken, amikor hajszolt jelenéből csak a jövő felé iramodik. Pedig az út, a mi utunk a nagyon messzi múltból indult. Történelmi köveken épült mindaz, amit elértünk, és e kövek közvetítik nagy idők nagy embereinek üzenetét. Az építő püspökökét, Széchenyi Györgyét, Bíró Mártonét; a várvédő harcosokét, Rédey Ferencét, Unyomi Miklósét, Ormányi Józsáét; aztán századunkhoz közeledvén Kisfaludy, Entz Ferenc, Ramassetter, Darnay üzenetét. Éppen ez utóbbi a város szerepéről és vonzerejéről így ír egyik munkájában: „Megtépett hazánknak kevés olyan történeti múltú városkája van, mint Sümeg, melynek históriai adatai másfélezer évre vezetnek vissza. A középkorban nagy szerepet játszott városka fejlődésében napjainkig megtartotta folytonosságát. Fénykorát mégis a táblabíróvilág idejében érte el. Messze vidék közművelődésének gócpontja volt az öt romkoronás vártól koszorúzott kies városka. A vonzerőt talán mégsem Sümeg regényes fekvésében kell keresnünk, de mindig voltak nagy fiai, kik városukat ismertté tették."
(Darvay Kálmán: Kaszinózó táblabírák) Vissza