Történelmi regények II.

Előszó

Részlet:
"Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen. Szeretett testvérem az Úrban. Az ember, aki ezt az írást elviszi hozzád, eretnek, de tisztességes ember. Franciaországon át megy, lovas kocsival, cserzett bőrt és burgundi vászonholmit visz Burgosba, ahová tavasszal érkezik, ha útközben ki nem rabolják. Neve Giovanni Manzoli, Ciprusban született, tehát levantei származású, így semmi nem biztos. Reméli, hogy Burgosból Madridon és Toledón át nyár derekán eljut Ávilába. Fogadd őt szívesen, de elővigyázatosan. Ha megkaptad ezt az írást, cselekedj belátásod szerint: égesd el, vagy add át a rendfőnöknek, aki, ha ezt hasznosnak véli, eljuttatja a Szent Inkvizíciónak Toledóba. Ez, r mint minden egyéb, az Úr kegyelmétől függ, én már nem tehetek semmit.
Genf városából írok, Helvétiából, tél végi időben. Fogvacogva írok, mert a tél itt zúzmarás, a tavaszelő is dideregtető. A szobák fala vastag, mégis fázom. Ennek egyik oka, hogy nincs pénzem elégséges tüzelőt vásárolni. De belülről is fázom, ami rosszabb. Most elmondok mindent, sorjában.
Február derekán indultam el Rómából, mert nem volt már ott számomra tennivaló. Társaim és vendéglátó gazdáim a székházban úgy vélték, mindent tudok, amit tudnom kell és hazamehetek. A búcsú barátságos volt.
Hosszú gyaloglás és szekerezés után ideértem, Genf városába, ahol állást találtam. Egy könyvnyomtató műhelyben alkalmaztak. Helyesbítem a hibás betűket, melyek belecsúsznak a szövegbe. Ez néha gyötrelem, mert a szöveg legtöbbször tele van eretneki célzásokkal. De nem tehetek mást, meg kell élni." Vissza