Történetek, anekdoták I-II.

Előszó

Hogy emlékeket, történeteket (storykat), anekdotákat följegyezzek, arra több ok késztet. Anekdotázó családból származom, magam is szívesen űztem ezt a műfajt, biztattak is az írásra, hisz' kiveszőben lévő műfaj. Czeglédy Sándornak, a professzornak elküldtem egyszer apámról összeírt emlékeimet, ill. azok egy részét 8 oldalon, s ő válaszában (1980. nov. 6.) - miközben magai is leírt pár anekdotát, ezeket még ide mellékelem - így írt: "Nagyon jó lenne, ha ezeket a kedves anekdotákat más hasonlókkal együtt megőriznéd, mert ezekben egy korszak története gyakran jobban tükröződik, mint a történetírók tudományos műveiben. Jelenleg a publikációs lehetőségek korlátozottak, de az ilyen írások időtállóak." - 1984 márciusában meg a Doctorok Collégiumának budapesti évközi gyűlésén tartottam egy előadást a református közműveltségről a 18-19. században több illusztrációval Kiss Bálintról, Szeremleiről (ezek már nagyjából megfelelnek az anekdota műfajnak), s az elnöklő Barcza József dr. megszavaztatta a hallgatóságot: tartsa föl a kezét, aki Böszörményi Ede anekdotáit olvasni is szeretné! Természetes, hogy mindenki föltartotta a kezét.
Az anekdota persze klasszikus műfaj, ha a szót Prokopiosz 6. századi művétől dokumentálják is. An-ekdotosz = kiadatlan, ismertté nem tett, de később hozzácsapódott a humoros, esetleg vicces, rövid, kipoentírozott jelentés is, történeti hitelesség nélküli, de jellegzetes történetek, közismert személyiségekről. A nyelvújítási adoma szó valahogyan még könnyedebb fajsúlyú jelentést kapott: élőszóban terjedő rövid, csattanós, vidám történet, a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint. E szótár szerint az anekdota ettől csak abban különbözik, hogy közismert személyről szól. Mivel az általam leírandóknak nem mindegyike felel meg e követelményeknek, címül választottam a "történetek - anekdoták" tágabb kört. Vissza