Az erdélyi románság története

Előszó

A napi politika és a tudományos irodalom egyaránt sokat vitatott kérdése volt, s az ma is: a román nép származásának problémája. Politikai síkon a vita sohasem fog elcsendesedni, hiszen az egyik fél igazának elismerésével a másik nemzetnek évszázadokon keresztül ápolt, sok verejtékes munkával megszerkesztett nemzeti öntudatáról kellene lemondania. A tudomány azonban, a politika napi igényeitől teljesen függetlenül, már eldöntötte a kérdést. A jövendő kutatások már csak a részletek szempontjából hozhatnak változást; a kérdés nagy egészére a tudományos igazság nevében már megadták a választ Európa tudósai.
Az ősrománság a Balkán-félszigeten született meg, körülbelül azon a területen, melyet a Skopje-Sofia-Nis városok között elterülő háromszög zár magába. Ezen a vidéken már évszázadokkal a római hódítás megindulása előtt élénk élet zajlott. Így a történelembe igen messze kell visszalapoznunk, ha tisztán akarunk látni a románság megszületésének kérdésében. A római hódítást megelőzően, a Kr. e. II. és I. évezred fordulója táján a félsziget északi részén sorozatosan több nép telepedett meg, valamennyien az indogermán népcsalád tagjai. E különböző illyr és trák néptörzsek mellett nagy szerepet játszottak az orosz steppékről előbukkanó szkíták, különösen az északi trákok (a dákok és géták) területén, a mai Erdély, Dobrudzsa és a Duna-torkolat vidékén. A szkíta hatás mellett, a Kr. e. V. század táján a délről északi irányba erélyesen terjeszkedő görögség, majd egy hatalmas kelta hullám hagyott mélyreható nyomokat az északi Balkán életében. A III. században kezdődő római hódítás azonban az eddigi hatásoknál sokkal mélyebben nyúlt bele a félsziget történelmének alakításába... Vissza