A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai

Fülszöveg

Dunabogdány község a Dunakanyarban, a szentendrei Duna-ág mentén, a Visegrádi-hegység lábánál fekszik. Területét három patak keresztezi a Dunába sietve.
A 25 km3 területű község állandó lakosainak száma 2770 fő, 70-80%-ban német nemzetiségűek, katolikus vallásúak. Jelentős számban él a településen Szlovákiából áttelepült és természetesen helyi magyar őslakosság is, többségében református vallásúak.
A település lakói a XVIII_IXI. században elsősorban szőlő- és gyümölcstermesztésből éltek. A falu egyik legjobb szőlő- és gyümölcstermő területe a Csódi-hegy volt.
A XIX. század közepén a Csódi-hegyen kőbányát nyitottak, ami új korszak kezdetét jelentette Dunabogdány lakóinak életében. Bár a szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint a kereskedelem fontossága a XX. század első felében is megmaradt, a falu lakóinak fő megélhetési forrása a XIX. század utolsó harmadától a kőbányászat és -feldolgozás lett.
A dunabogdányi Csódi-hegy lakkolitja a múlt század óta mintapéldaként szerepel a földtani kézikönyvekben, ritka szépségű ásványairól számos tanulmány született. Legalábbi ilyen fontos az iparban betöltött szerepe. Kőzetváltozatait feldolgozatlanul, illetve feldolgozva szállították és szállítják az ország fővárosába és távoli vidékekre is. A vízépítési terméskő, az építőkő és a különféle útburkolati kövek kitermelése és készítése a XX. századra Dunabogdány lakóinak a fő megélhetési forrása lett, és a jó minőségű vulkáni kőzeteknek köszönhetően - a magyar ipari bányászattal egy időben - egy népi kőipar is kialakult. Az egykori mesterek kőfaragványai (kőkapuk, kőpadok) közül ugyan már sok elpusztult, de a fennmaradtak ma is sajátos hangulatot adnak a falunak.

Megtiszteltetés számunkra, hogy a miskolci Herman Ottó Múzeum ebben az igényes kiadványban örökíti meg - rangjához méltó formában - községünk egyik nevezetességét.

Dunabogdány, 1999. február
Schuszter József
Dunabogdány Község Polgármestere Vissza