Palóc trilógia

Fülszöveg

Köszöntjük Kedves Olvasónkat a régi népi irodalom kései - talán utolsó - alkotásával!
Szerzőnk tudatosan felvállalja, és megélésének tapasztalataival gazdagítva tovább élteti a népi írók eszmeiségét. Másrészt: valahol A jó palócok és a Boldog ember közé illik ez az irodalmi világ. A nagy klasszikusainkkal való szellemi rokonságát nyilvánvalóvá teszi a Palóc trilógia érzelem- és gondolatvilága, az írói szándék, a helyszín, a regényhősök és azok életmódja, a téma és a nyelv, valamint az ábrázolt időszak.
A színhely, Börzsönyalja - ahol szükségszerű természetességgel megjelenik és megszólal Palócia és a teljes - egysorsú magyar nemzet, valamint az egyfajú emberiség közös vagy hasonló örömével és gondjával és bajával - sajátos palóc Elsodort falu; noha a bemutatott történelmi kor jóval tágasabb: 1880/90-1945.
A palóc trilógia nemes lírájú történelmi nemzetség regény. Regényesített néprajz és szociográfia is. Íróját az igaz humanizmus és a tiszta, jóértelmű népi-, nemzeti elkötelezettség vezérli. Palóc népének látószögéből megrajzolja a teljes nemzet közelmúltjának történelmét: a ferenc jóskás századvégi "aranykort", a századfordulót, és a magyarság XX. századi Kálváriájának nagy tragédiáit - 1945-ig.
Az okos realizmussal közölt tények és adatok természetes hitelességgel illeszkednek az igaz krónikába. Az író - maga is palóc - a palóc nép és a palóc tájnyelv legjobb ismertetője. A Palóc tájszótár megalkotója; akit Kodály Zoltán a nagyon megtisztelő "Nógrádi Lőrincze" névvel tűntetett ki nyelvművelő írásaiért. A regény tiszta köznyelviségét ezért ízesíthetik a mérsékelten alkalmazott palóc tájnyelvi elemek. Vissza