Zsidónak lenni Auschwitz után

Fülszöveg

Tóth Imre 1921-ben született Szatmárnémetiben, magyar-zsidó-román környezetben nevelkedett. Az egyetemen matematikát tanult, a háborús éveket román és magyar börtönökben vészelte át. Az ötvenes években a bukaresti egyetemen tanított, 1969-ben Németországba távozik; a regensburgi egyetemen a tudományfilozófia tanszék vezetője lesz. Könyvei világszerte ismertté tették a nevét. Jelenleg Párizsban él. Filozófiai életműve a matematika történetéből indul.

Tóth Imre esszéje megközelítés és hangvétel dolgában nóvum. A személyes emlékek és az elméleti reflexiók kölcsönösen értelmezik egymást. Hangvételére jellemző az az izzó elkötelezettség, melyet a 'mindent megérteni' parancsolata vezérel és fegyelmez. Nem pereskedik, nem kér számon: értelmez. De éppen ez a racionális értelmezés sajátosan szenvedélyes. Az európai hagyományt Tóth Imre saját elidegeníthetetlen örökségének tekinti, beleértve vérfoltos kincseit, az antiszemita szólamok kirívó basso ostinato-ját. Az antiszemitizmus mint disszonáns alaphang a nyugat-európai hagyománynak éppúgy egyedi sajátja, mint az emberi méltóság, a lelkiismereti szabadság vagy a szociális jogok elvei. (...) Az ún. 'zsidókérdés' igenis európai probléma, mindnyájunk öröksége, akik a nyugat-európai szellemi hagyományban és belőle élünk. Tóth Imre számára ezért is hibás az a kérdésfelvetés, hogy hogyan volt lehetséges a zsidóüldözés. A kérdés valójában ez: miért volt szükségszerű? Vissza