Útközben

Előszó

Részlet a könyvből:

Csernicskó István: A számok tükrében

Kárpátalja lakosságának nemzetiségi megoszlása a legutóbbi szovjet népszámlálás (1989) adatai alapján, némi kitekintéssel

A kárpátaljai magyarság számáról és arányáról a területen belül annyi, sokszor egymásnak ellentmondó adat látott napvilágot (vö. Almásy 1994), hogy 7 évvel a legutóbbi szovjet népszámlálás (1989) után sem tűnik érdektelennek az említett népszámlálás adatainak rövid áttekintése. Ezek az adatok nem feltétlenül hitelesek és megbízhatóak, ám mindenképpen mellettük szól, hogy hivatalosak és bármikor ellenőrizhetőek az idézett forrásokban. A legutóbbi népszámlálást 1989-ben rendezték a volt Szovjetunió területén, így értelemszerűen Ukrajnában és Kárpátalján is. Az adatfelvételnél használt kérdőív 8. kérdése a nemzetiségre, a 9. az anyanyelvre, illetve arra a szovjetunióbeli nyelvre kérdezett rá, amelyet az adatközlő „szabadon bír"-t. 1989-ben a Szovjetunió területén 285 millió 762 ezer ember élt. 145 millió 155 ezer (50,8%) orosz, 44 millió 186 ezer (15,5%) ukrán, 171 ezer (0,06%) magyar nemzetiségűnek vallotta magát (Brunner 1995:78-79.) Ukrajnában 163.111 (Ebből Kárpátalján 155.711), Oroszországban 5.712, Kazahsztánban 683, Lettországban 347, Moldovában 299, Grúziában 244, Észtországban 241, Üzbegisztánban 211, Belorussziában 205, Litvániában 107, Azerbajdzsánban 82, Kirgizsztánban 57, Örményországban 35, Türkméniában 35 és Tádzsikisztánban 21 fő tartotta magát magyar nemzetiségűnek akkor (vö. Dupka 1994). A volt Szovjetunióban tehát 1989-ben 171. 390 magát magyarnak valló ember élt, s 99,66%-uk Ukrajnában, 94,98%-uk Kárpátalján élt. Ukrajna lakosságának nemzetiségi összetételéről az 1989. évi népszámlálás hivatalos adatai alapján az 1. számú táblázat tudósít. Vissza