A baranyai államhatár a XX. században

Előszó

2007-ben, amikor a Schengeni egyezmény értelmében Magyarország uniós határai átjárhatóvá váltak, nem ok nélkül reméltük, hogy a XXI. századot majd az eltűnő határok jellemzik, szemben az elmúlt XX. századdal, amelyet az európai történelemben a határok korszakaként aposztrofálhatnánk. Nemzedékek sorsát tették tragikussá az elvesztett, vérrel vagy diplomáciai mesterkedéssel szerzett, majd foggal-körömmel védett „ország-kerítések", melyek elválasztottak, elszigeteltek, félelemben tartottak és megnyomorítottak embermilliókat. Mindezt súlyosbította, hogy az ideológiai határok vasfüggönye különösen megkeserítette az emberek életét.
A XX. század legtragikusabb határkonfliktusai Közép-Európában, a Kárpát-medencében és a Balkánon játszódtak le. A határok tragédiája Baranya XX. századi történetére is keményen rányomta bélyegét. A szerb megszállás, 1941-ben a délvidéki hadműveletek, az 1950-es évek jugoszláv-magyar szembenállása, majd a Jugoszlávia szétesését kísérő konfliktusok időről-időre félelmet hoztak.
Erről a térségről és erről a korszakról szervezett konferenciát a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Pécsi Tudomány Egyetem Földrajzi Intézete és a Magyar Földrajzi Társaság Biztonságföldrajzi és Geopolitikai szakosztálya. A konferencia szervezésére ösztönzött bennünket az is, hogy intézetünk munkatársai 2007-ben, egy kutatási terv keretében hozzákezdtek az ország déli határszakaszán 1951-1955 között kiépült tartós védelmi létesítmények - korabeli terminológiával élve a déli védelmi rendszer - megmaradt erődelemeinek feltárásához, leltárba vételéhez, dokumentálásához. Ezen óriási feladatnak csak egy része a terepi munka, nagyobb feladat az eddig feltáratlan, vagy éppen a hiányzó források alapján a védelmi rendszer felépítésének és működésének rekonstruálása. További kutatásokat igényelt annak vizsgálata, hogy a kiépült védelmi rendszer milyen hatást gyakorolt a Magyar Néphadsereg szervezetének fejlődésére, alkalmazásának elveire, infrastruktúrájának kiépítésére. Vissza